Sexual frustration

Cím: Sexual frustration (AU)
Páros: Jaebum-Jackson
Korhatár: +18
Figyelmeztetések: yaoi, smut, daddy kink
Író: Yoki

Jackson POV

Borzasztóan vágytam rá. Látni akartam, érinteni, ölelni, csókolni. Vele lenni.

Azonban még hátra volt egy előadásom, amit nem hagyhattam ott, különben meghúznak félévkor. Így csak bent sínylődtem a levegőtlen, meleg, büdös teremben, és közben arról fantáziáltam, mennyivel jobb érzés lenne most az ő karjai közt szenvedni a vágytól. Szinte éreztem ujjbegye perzselő érintését a nyakamon, vagy körmei nyomát hátam érzékeny bőrén. Kis híján felnyögtem kínomban.

Persze vele is megosztottam, mennyire unom magam, és mennyivel szívesebben lennék most vele, ahelyett, hogy az iskolapadban rohadok meg kínok között. Csak annyit írt, hogy "Kitartás", majd le is lépett. Elszomorodtam, mert így még unalmasabb volt, de nagy nehezen kibírtam. Az óra végén ráérősen pakoltam el, mert eszembe jutott, hogy otthon nem vár senki, így nem siettem annyira. Lassan battyogtam lefelé és hagytam el az épületet, kilépve a csípős levegőre. Már épp gyújtottam volna rá egy szál cigire, mikor megpillantottam őt.

- Jaebum – leheltem a hidegbe. Elvigyorodott, majd hanyagul ellökve magát az autó motorháztetejétől várta, hogy hozzálépjek. Nem is tétováztam, azonnal hozzábújtam, és hagytam, hogy erős karjaival közrezárjon.

- Hogy a fenébe kerülsz ide? – néztem rá boldogan, de még mindig alig hittem el, hogy eljött értem... olyan messziről.

- Nem tudtam várni hétvégéig – suttogta ajkaimra, s nem törődve az utcán kavargó tömeggel, birtokba vette azokat.

Erre vártam egész nap... egész héten...

- Gyere, menjünk hozzátok! – ragadta meg csuklómat.

Az anyósülésen ülve bámultam őt, míg ő az útra koncentrált.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy – szólaltam meg halkan.

- A képek, amiket küldtél... Ah... Nem bírtam tovább nélküled! Muszáj volt eljönnöm.

Eszembe jutottak a pikáns képek, melyeket reggel, illetve az elmúlt héten küldtem neki, és elmosolyodtam.

- Csak nem felhúztalak?

- De, és úgy érzem, kijárna neked egy alapos büntetés – válaszolt komolyan.

- És mi lenne, ha kiengesztelnélek? – szólaltam meg egy perc néma csendet követően. Kérdő tekintettel fordult felém. – Csak az utat figyeld – fordítottam vissza fejét a helyes irányba, majd nem várva tovább, övéhez nyúlva bontottam ki azt, hogy aztán cipzárját leügyeskedve engedjem ki őt pamutbörtönéből.

- Na, ez már tetszik – közölte halvány mosollyal az ajkán, még mindig az útra koncentrálva.

Lassan, de erőteljesen masszíroztam tenyeremmel, egészen addig, míg meg nem keményedett. Utána kezemet felváltották ajkaim: szép lassan engedtem egyre mélyebbre, hogy aztán erőset szívva rajta eresszem el.

- Ah, jó fiú! – Egyik kezével elengedte a kormányt, hogy hajtincseimet markolja vele. – Tudod, hogy apuci mennyire szereti ezt!

- Mhm... – Nem mertem teli szájjal beszélni, mert nem valószínű, hogy értékelte volna; büntetést pedig nem szerettem volna.

Tudtam, mennyire odavan azért is, ha egészen a torkomig engedem, így minél többször tettem. Ennek persze az lett az eredménye, hogy egyre sűrűbben futott végig rajta a remegés, ujjait pedig tincseim helyett végül a kormányra szorította. Kapkodta a levegőt, olykor pedig fel is nyögött.

- Bassza meg, Jackson! – kiáltott fel hangosabban, mikor számba élvezett. Éreztem, ahogy hirtelen visszarántotta a kormányt, hogy egyenesben maradjon az autó. – Majdnem meghaltunk miattad! – lihegte kipirulva.

- Mintha bántad volna! Szép halál lett volna – dőltem vissza a helyemre számat törölgetve.

- Biztos nem röhögött volna, aki megtalál minket: totálkáros autó, én csak ülök itt és elvérzek, miközben te a farkamra cuppanva terülsz el. Valóban szép... – morogta, de jól tudtam, hogy egyáltalán nem haragszik rám. Csak szerette olykor éreztetni, hogy ki a főnök; hogy ki parancsol.

***

Mikor hazaértünk, Jaebum azonnal a garázsba állt be, előkereste a kulcsot, amit még én adtam neki, majd maga után húzva nyitotta ki az ajtót, s azonnal a szobám felé vette az irányt.

Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, a hátam a falapnak csapódott, Jaebum pedig egyből a nyakamra tapadt.

- Ah... Daddy, óvatosan! A múltkori is nemrég múlt el!

- Helyes! Lássák csak, hogy tartozol valakihez; hogy megpecsételtek; kisajátítottak!

Nem mertem ellentmondani. Ahhoz túl jól ismertem már, hogy tudjam, ha próbálkozom, könyörtelen megtorlásra számíthatok. Így csak hagytam, hadd faljon fel ő, vagy a vágy... az már mindegy volt, mert gondolkodni is alig tudtam.

Olyan gyors volt, mint egy vadmacska. Alig vált el nyakamtól, máris az ágyamon találtam magam, ami enyhén rugózott súlyom alatt.

- Szóval, baby boy, – szólt kimérten – elmondod apucinak, milyen szándékaid voltak a képekkel? – Lassan szabadult meg ingétől, hogy jól lássam minden mozdulatát.

- Azt akartam, hogy szenvedj; hogy érezd a hiányom minden porcikádban; hogy annyira megkívánj, hogy mikor legközelebb találkozunk, gondolkodás nélkül vágj gerincre. – Erre halványan elmosolyodott.

- És most hogy látod? Sikerült? – Épp az órája szíját csatolta ki, amit óvatosan helyezett a szekrényemre. Megrémültem: nem szerettem, ha ilyen higgadtan beszélt; sose jelentett jót.

- Úgy tűnik... – Egy gomb szabad... - ...nem eléggé... – Még egy gomb. – Ugyanis... – És még egy... - ... még mindig itt fekszem... – Még egy... - ... felöltözve... – Az utolsó...

Tudtam, hogy ezzel nagyon felhúzom, de kellett. Azt akartam, hogy igazán magát adja, minden gátlás nélkül. Láttam, ahogy elborul a tekintete, arca pedig elkomorul, mire én csak egy vigyorral feleltem. Egy perc sem telt el, és ő fölöttem térdelt, ujjaival a nyakam körül. Már csak egyetlen dolog maradt, amivel megadhattam neki a kegyelemdöfést, és én nem is haboztam ezt megtenni:

- Daddy – nyögtem halkan, majd alsó ajkamba harapva néztem fel rá pilláim takarásából. Ez végre megtette hatását. Ingemnél fogva húzott fel ülő helyzetbe, és rögtön le is szaggatta rólam azt, majd határozottan lökött vissza.

- Íme a mai feladatod: nincs beszéd! És ami még fontosabb: nincs nyúlka! – Gonosz mosoly terült el ajkain. Jól tudta, mennyire szeretem karmolni és simogatni szex közben.

- De ez... – Felemelte mutatóujját, mire elhallgattam. Ez mindig így volt: ő diktált, én megtettem. Olykor-olykor bepróbálkoztam, de sosem értem el vele semmit. Legfeljebb annyit, hogy felhúztam, és még jobban bedurvult.

Hogy biztosra menjen, összefogva két csuklómat ki is kötözött a támlához.

***

- Daddy, kérlekh... – nyögtem hangosan – engedj el! – Tehetetlenül vergődtem alatta, de erre megállt egy percre.

- Mit mondtam a beszédről?! – mordult rám.

Lesütöttem a vágy könnyeivel megtelt szemeimet. Igaza volt. Ellent mondtam neki. Azt is megérdemeltem volna, hogy így hagyjon.

***

Kimerülten bújtam oldalához nagyot sóhajtva. Rég éreztem magam ilyen kielégültnek... ilyen boldognak. Jaebum szorosan ölelt magához, miközben még mindig gyorsan szedte a levegőt.

- Jó fiú voltál – fordult felém. – Egyre kevesebbszer mondasz ellent, és ez tetszik – simogatta meg arcélemet.

- Igyekszem – bújtam tenyerébe.

- Apuci értékeli – mosolyodott el. – Annyira, hogy legközelebb megpróbálhatjuk fordítva is.

- Mi?!

*** Néhány nappal később***

Éppen a tv-t bámultam tátott szájjal Jaebum lakásán, mikor csöngettek. Mivel Jaebum még zuhanyozott, én nyitottam ajtót.

- Im Jaebum? – kérdezte az ajtóban álló futár.

- Nem. Ő éppen zuhanyzik. Átveszem.

Miután a srác lelépett, érdeklődve vizsgáltam a borítékot: a városi rendőrségtől jött.

- Mi a fene? Jaebum! – kiáltottam, de felesleges volt, mert épp akkor lépett ki a fürdőből. – Leveled jött. A rendőrségtől. Megöltél valakit? Pakoljak?

- Dehogy – nevetett fel. – Nem tudom, mi lehet. Mutasd.

Kibontotta a levelet, majd tanulmányozni kezdte a tartalmát.

- Mi a... – Elakadt a lélegzete, és nagy szemekkel meredt egy fényképre. – Jackson! Kinyírlak!

- Mi? Miért? – Átnyújtotta a képet, amin fel kellett nevetnem. A kép őt ábrázolta a kormány mögött, de azért a fejem búbja is látszott.

Vagyis meg is örökítették azt a pillanatot...

- Sajnálom, Daddy! – nyújtottam vissza a fotót, de nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról.

- Irány a szoba! – mutatott az említett hely felé; hangja akár a sarki szél, így nem ellenkeztem, csak tovább kuncogva elindultam a megadott irányba. – MI?! 1 000 000 won?! Azt ajánlom, mire beérek a szobába, anyaszült meztelen legyél! És készítsd elő az ostort! – hallottam még dühös hangját a nappaliból, mire azonnal vetkőzni kezdtem...