Szexvideó

Cím: Szexvideó
Páros: Namjoon-Jimin
Korhatár: +18
Író: Yoki

Volt már olyan érzésetek, mintha figyelne valaki?

Nos, Park Jiminnek többször is. Legfőképp közös lakásuk fürdőszobájában fogta el ez a paranoiás elképzelés.

Persze hat másik fiúval a dormban könnyen előfordulhatott, hogy volt bent más is rajta kívül. Hiszen sokszor előfordult, hogy bementek egymáshoz zuhanyzás közben. És könnyen elképzelhető volt, hogy ő ebből semmit nem vett észre. Mégis folyton az az érzése volt, hogy valaki figyelemmel kíséri fürdőszobai tevékenységeit… mindig. Nem úgy, mint mikor a fanok árgus szemekkel figyelik őket meeting vagy koncert közben, ez inkább amolyan titokban leskelődés lehetett.

És nem is sejtette, milyen igaza van…

Kevesen tudták Kim Namjoonról, mi az igazi szenvedélye. Imádott filmezni. Mindent. De szó szerint mindent. Ám amit ennél is jobban preferált: filmezni a lakótársait. És meglehet, hogy elfelejtette megemlíteni nekik, hogy a dorm minden kis zugát bekamerázta, hogy figyelemmel kísérhesse társait. Úgy is mondhatjuk, hogy szeretett kukkolni. De… ez olyan csúnya kifejezés. Jobb kedvelte a „megfigyelés” címkét. Hiszen mégiscsak ő volt a leader – vigyáznia kellett a többiekre. Ki tudja, mikor csúszik el valaki a fürdőben? Ki tudja, mikor vágja meg valaki az ujját a konyhában? Az ember sosem lehet elég óvatos…

Egy szóval Nam mindig szemmel tartotta csapattársait, míg ők az édes tudatlanságot élvezve tusoltak, főztek, játszottak, vagy épp önkielégítést végeztek. Namjoon ezt szerette a leginkább, na meg a tusolást. Ezeket a képkockákat tartotta a legnagyobb becsben. Mert igen… fel is vette ezeket; el is raktározta, hogy az éhínségesebb napokon legyen miből morzsázgatni.

Mostanában azonban Nam titkosított mappája – melyben felvételeit tárolta – egyre több Jiminről szóló videóval volt tele. Először maga sem értette, miért, de jobb szerette nézni a fiatalabbat, mint bárki mást a csapatból.

Ahogy Chim mosakodott, végigmasszírozva testét kedvenc tusfürdőjével; ahogy hajolgatva pakolt szobájában, feszes fenekét öntudatlanul fordítva a kamera felé; ahogy vacsoráját eszegetve emelte evőeszközét ajkaihoz, finoman véve a párnácskák közé azt – ilyenkor Namjoonnak mindig nyelnie kellett egy nagyot, megtáncoltatva ádámcsutkáját, legfőképp, ha mindezt élőben látta. Olyankor még nehezebb volt palástolnia egyre növekvő vágyát és vonzalmát.

- Hyung! – rontott be hirtelen Jimin az idősebb szobájába, ám szinte azonnal realizálta, hogy rossz ötlet volt hívatlanul, mindenféle jelzést mellőzve a másikra törnie.

Namjoon reflexből csukta le laptopját, hogy a másiknak ideje se legyen felismerni saját magát a képernyőn, kezei közt meredező tagjával azonban nem tudott mit kezdeni, így végül nem is takargatta, titkolta előbbi tevékenysége célját. Jimin pedig amilyen lendülettel repült be az ajtón, azzal fordult is ki, nyugalmat hagyva hyungjának, hogy befejezze, amit elkezdett.

Kicsit talán belepirultak mindketten, bár más-más okokból. Jimint meglepte az idősebb. Na, nem azért… tisztában volt ő vele, hogy ilyen előfordul. Mind tisztában voltak vele. Azonban gyorsan végiggondolva, Jimin ráébredt, hogy Namjoont még sosem kapta rajta ilyen helyzetben. Namjoon arcát pedig azért színezte be a pír, mert épp a rátörő fiatal töltötte ki minden gondolatát, miközben maszturbált. Emlékei szerint ilyen még nem fordult elő, főleg nem így, hogy lassan a megszállottsággal határos érzés keríti hatalmába, ha Jiminről volt szó.

Akarta a fiatalabbat. Akarta a testét, a lelkét, a szívét. Mindent magának akart! De leginkább azt, hogy ne titokban kelljen felvennie a másik mezítelen testét, hanem ő kínálja fel, készakarva azt.

Fogalma sem volt, hogy hogy bírhatná rá a fiatalabbat egy kis kalandra; vagy akár többre is.

A fiatalabbról jut eszébe…

Namjoon gyorsan rendbe szedte magát, majd elhagyta szobája rejtekét, hogy megtudakolja, miért rontott rá az előbb Jimin. A nappaliban talált rá, a tv-t kapcsolgatva.

- Jimin? – szólította meg halkan.

- Jajj, hyung! Ne haragudj, hogy rád törtem. Nem akartam tiszteletlen lenni – bámult a leaderre bocsánatkérően, az előbbi rózsaszínes-pirosas színt magára öltve.

- Nincs semmi gond – mosolyodott el a másik, Jimin elpirult arcában gyönyörködve. – Mit szerettél volna? – telepedett a fiatalabb mellé a kanapéra.

- Csak szólni akartam, hogy Jin hyung elment Taehyunggal bevásárolni, Hoseok hyung és Jungkook lementek gyakorolni, vagy talán edzeni, Yoongi hyung pedig a stúdióban van. Szóval csak ketten maradtunk itthon – fejezte be monológját Chim még mindig pironkodva. Látszott rajta, hogy mindenhová próbál nézni, csak épp hyungjára nem. Attól félt, ha ránézne, megnémulna. És nem épp a szégyenlőségtől, bár az sem épp az utolsó helyen szerepelt a listáján. Hozzászokott már, hogy Hobit, akivel egy szobán osztozott, rajtakapta ilyen dolgok közben, de az elég új volt számára – még ennyi év után is –, hogy a többieket ilyen helyzetben lássa. Mégsem ez lett volna a fő oka szókincse elakadásának…

- És ennyit szerettél volna? – mosolygott még mindig elnézően bámulva a kisebbre Namjoon.

- N-Nem. Meg akartam kérdezni, hogy… hogy éhes vagy-e? – árulta el látogatása igazi célját, egyre vörösebb árnyalatot öltve arcára, még mindig kerülve Namjoon érdeklődő tekintetét.

- Zavarban vagy? – kérdezte halkan a leader, észrevétlenül csusszanva közelebb a másikhoz a kanapé puha ülésén.

- Nem! Dehogy! – vágta rá Jimin azonnal, a másik felé fordulva, de el is kapta pillantását Namjoonról. – Talán… Egy kicsit – bámult az ellenkező irányba látványosan.

- Ugyan miért? – nyúlt Jimin álla alá ujjaival az idősebb, hogy maga felé fordítsa annak szép arcát. Mélyen lelkének tükreibe nézett, keresve valamiféle választ, majd ujjai közé szorítva szépen ívelt testrészét, egyre közelebb húzta magához. – Nem kell zavarban lenned, hisz egymás között vagyunk – sóhajtotta a fiatalabb kiszáradt párnácskáira. Merthogy Namjoon közeledésével, s a távolság csökkenésével egyenes arányosságban csökkent Jimin ajkainak vízháztartása. – A négy fal között… Csak ketten…

- Hyung – nyögött halkan a fiatalabb.

- Hm?

- Vizet – szuszogta lehunyt szemekkel. – Muszáj innom. – És már fel is pattant az ülőalkalmatosságról, ám Namjoon sem volt rest utánakapni. Nem akart elszalasztani egy ilyen tökéletes alkalmat. Így nemes egyszerűséggel az ölébe rántotta társát.

- Ne félj tőlem, nem harapok – cirógatta végig hüvelykujjával Jimin alsó ajkát. – Csak, ha te is akarod – kacsintott rá, majd nem rabolva tovább az időt és a szót, saját ajkaira húzta a kisebbet, lágyan csókolva őt. Ami először feltűnt neki, az Jimin mézédes íze volt. Ám akkor lepődött meg igazán, mikor rádöbbent, hogy Chim készségesen, mi több, hozzábújva viszonozza csókját.

A nagy meglepettségtől még ajkai is megálltak a mozgásban, de épp csak egy pillanatra, hiszen Jimin párnácskái – nem tűrve a tétlenséget – további masszírozásra késztették, amit nem volt szíve megtagadni tőle.

Namjoon alig akarta elhinni, hogy mindez megtörténik; hogy vele történik; hogy nem csak a kamera felvételén keresztül nézi mindezt, hanem puszta kezével érintheti a kisebbet, míg ő boldogan simul tenyere alá, akár egy doromboló kiscica.

- Gyere, menjünk a szobámba – vált el a fiatalabbtól Nam, majd magával húzta az említett helyiség felé. – Van egy meglepim – pillantott vissza a megilletődött Jiminre.

Jimin még nem egészen fogta fel, mi is történik pontosan körülötte, csak azt tudta, hogy végre megtörténik, amiről régóta álmodozott. Mindig is elbűvölte Namjoon; az idősebb személyisége, tehetsége; ahogy bánni tudott az emberekkel. És akárhányszor az idősebb mosolyra fakadt – megmutatva ezzel gödröcskéit – az ő lába úgy kezdett remegni, mint a kocsonya.

Ahogy beléptek a leader szentélyébe, Jimin tekintete megakadt a monitoron. Ugyanis a videó-felvételen, melyet Nam véletlenül elfelejtett leállítani, önmagát ismerte fel, méghozzá tusolás közben; ahogy a fáradalmas nap után jólesően tisztogatta magát, élvezve a zuhanyrózsából aláhulló vízcseppek érintését a bőrén. Furcsa, de egyáltalán nem volt dühös azért, mert a másik titokban filmre vette, amit csinált. Inkább megkönnyebbült, hogy igaza volt, és mégsem ő a paranoiás. Sőt, talán még imponált is neki a dolog…

- E-Ez a meglepi? – pislogott Jimin még mindig a monitoron forgó képkockákat bámulva.

- Igen. Nem tűnsz dühösnek, pedig arra számítottam – kuncogott Namjoon, egyre közelebb merészkedve a másikhoz, ezzel az ajtónak szorítva őt.

- M-Miért lennék dühös? – nézett értetlenül hyungjára pillogva. – Mármint… ez elég perverz, de… nagyon izgató – nyalintott végig ajkain, melyek ismét kiszáradásnak indultak. Namot meglepte a fiatalabb válasza, de csak elégedett-kajánul elvigyorodott, és épp azon lett volna, hogy letámadja társát, mikor meghallotta a bejárati ajtót csukódni.

- Megjöttünk! – kiáltott az ajtón túlról Taehyung.

A kis incidens után nem beszéltek arról, mi történt, vagy mi történhetett volna, ha Jin és Tae nem rondítanak bele érkezésükkel abba a túlfűtött pillanatba.

Megvárták, hogy a többiek is hazaérjenek, majd együtt megvacsoráztak, miközben megbeszélték a másnapi terveket.

- Hyung, én lemegyek Hoseok hyunggal a táncterembe, megmutatja, miket találtak ki ma Jungkookkal. Valószínűleg ott alszunk, úgyhogy ne várj rám – intett Taehyung szobatársának, azzal táskáját vállára kapva már távozott is a szobából. Namjoon pedig hálát rebegett, hogy ma éjszaka csak az övé a szoba, és kedvenc hobbijának élhet.

Míg a többiek az estét henyéléssel töltötték, Jimin zuhanyzáshoz készülődött, közben pedig a nap történései pörögtek végig a fejében, amikor is egy gonosz terv fogant meg csinos kis buksijában.

Mindent úgy csinált, ahogy megszokott volt tőle – összeszedte pizsamáját, majd elindult a fürdőbe.

Namjoon, szokásához híven, a többieket követte figyelemmel fél szemmel, közben pedig valamiféle rendet próbált teremteni a szobában, mikor megakadt a tekintete az 01. számú kamera felvételén. Mindennemű tevékenységet félbehagyott, és leült gépe elé, kinagyította az ablakot, hogy mindent jól láthasson. A képkockák Jimint mutatták, ahogy lassan leveti ruháit, majd belép a zuhanykabinba. Eleinte semmi érdekes nem történt, bár ez a leadert nem különösebben zavarta – örült, hogy láthatja a kisebb érzéki testét.

Ám egyszer csak Jimin megfordult, és Namjoon esküdni mert volna rá, hogy a fiatalabb a kamerába mosolygott. De ami ezután következett, arra nem volt felkészülve.

Jimin lassan simított végig mellkasán, ügyelve arra, hogy épp csak érintse mellbimbóit, majd keze lejjebb tévedt, még meg nem találták ujjai már félig merev tagját. Lassan markolt rá saját magára, megeresztve egy halk sóhajt, és egy kaján félmosolyt. Úgy kényeztette magát, hogy időnként a kamerába nézett vágytól csillogó szemeivel, s olykor kacsintott a monitor előtt ülőnek, vagy épp eleresztett egy mosolyt.

- Ez a kis… - Namjoonnak nyögnie kellett, ahogy Jimin tenyere egyre gyorsabb mozgást vett fel. Egyszerűen nem hitt a szemének… majd a fülének sem.

- Mire vársz, apuci? – kérdezte a fiatalabb, egyenesen a kamerába meredve. – Nem akarsz megbüntetni?

Namjoonnak pedig ennyi elég is volt. Azonnal felpattant, és áttrappolt a fürdőbe, ott egy percig sem habozva megszabadult ruháitól, és meg sem kérdezve a másikat, beállt mellé a zuhogó cseppek alá.

Jimin csak pofátlanul vigyorgott – büszke volt magára, hogy így fel tudta hergelni az idősebbet. Mert igen, ó, nagyon is jól látszott minden Namjoon szemeiben.

- Gyerünk, apuci, ma nagyon rossz fiú voltam – vigyorgott Jimin hanyagul a csempének döntve hátát. Az idősebbnek sem kellett több biztatás, azonnal a másik ajkaira mart, egy vad, követelőző csókba invitálva őt. Azonban a csók épp csak egy percig tartott. Namjoonnak ugyanis muszáj volt még egyszer megcsodálnia az előtte állót. Ahogy végignézett Chimen, összefutott a nyál a szájában. Fekete haja tökéletes kontrasztot alkotott tejfehér bőrével. És ami ennél is kívánatosabbá tette, az az egyetlen ékszer, amit éppen viselt; az az egyszerű, vékonyka lánc, mely éppen hogy csak nem szorult nyakára. Ebben olyan látványt keltett, mint egy kiscica.

- Gyerünk szépségem, dorombolj csak a papinak – kapta el a fiatalabb karját, majd hirtelen fordított rajta egyet, hogy a csempézett fallal szemezzen, ő pedig egészen hozzásimult a hátához. – Ez most lehet, hogy picit fájni fog – suttogta a fiatalabb füléhez hajolva, kezét pedig levezette formás fenekéhez. Finoman masszírozta át az izmos testrészt, majd ujjait beljebb simította bejáratához.

- Fogalmad sincs, mióta várok erre – szólalt meg hirtelen Jimin, kissé oldalra fordítva fejét, hogy a másik szemébe nézhessen. – Egy kis fájdalom igazán nem nagy ár – vigyorodott el.

Namjoonnak tetszett a másik bátorsága, magabiztossága, szívét pedig megdobogtatta, amit mondott. Szóval ő is régóta álmodozik erről, épp úgy, mint ő…

Mikor Jimin megérezte magában az idősebb hosszú, vékony ujját, fejét hátravetve nyögött fel. Nam vállán pihentetve fejét szemezett a plafonnal, Namjoon pedig – kihasználva ezt – felsimított a másik nyakára, majd finoman megragadta azt. Ujját lassan mozgatta a másik testében, mert bármennyire kívánta, nem akart neki fájdalmat okozni.

- Gyerünk már! Mit tökölsz? – nyöszörgött fel Jimin, mire Nam felkuncogott.

- Vigyázz a szádra, mert ha így folytatod, elfelejtem, hogy kell gyengédnek lenni – lehelte Chim fülcimpájára.

- Cch… Csak a szád nagy – vigyorodott el szemtelenül a kisebb. Jól tudta, hogy ezzel átlépett egy határt, de most nem babusgatásra volt szüksége. Ha majd az kell, szólni fog, de neki most Nam magabiztos, állatias éne kellett, és hogy kihozza belőle, képes volt a legmesszebb elmenni.

- Jól meggondoltad ezt? – állt meg mindennemű mozgásban az idősebb.

- Sok a beszéd apuci – suttogta Jimin a másik tekintetét keresve.

Namjoon erre már nem válaszolt, csak még két ujját vette az első mellé, hogy így készítse fel a másikat. Ha Jiminnek nincs szüksége a törődésre, a finom mozdulatokra, rajta nem fog múlni. Nem fog finomkodni, sőt határozott célja ezek után a másikat az őrületbe kergetni.

Jimin jólesően nyögött fel, mikor megérezte a másik ujjait felnyomulni testébe. Bármennyire feszítette is, örült, hogy Nam végre nem tökölt. Ahogy élvezte az idősebb munkáját, egy ötlet ütött szöget a fejébe. Túl kíváncsi volt…

Megragadta hát a leader kezét, és minden finomkodást mellőzve húzta ki annak ujjait testéből. Nam pedig annyira meglepődött, hogy mindezt hagyta is, ahogy azt is, hogy a kisebb karjánál fogva lökje a csempének, akaratosan véve birtokba ajkait.

Érezte Jimin mozdulatain a dominanciát, és fogalma sem volt, honnan szedte a fiatalabb a bátorságot. Ám mielőtt bármit tehetett volna, vagy rászólhatott volna, hogy vegyen vissza, Jimin térdre ereszkedett előtte, és mindenféle figyelmeztetés nélkül engedte ajkai közé teljes hosszát.

Hiába nem tetszett neki, hogy a másik dominálni akar felette, ez ellen az érzés ellen nem tudott tenni. Csak hagyta Jiminnek, hogy újra és újra elnyelje merev tagját, egészen mélyre engedve torkára.

- Baszki Jimin – nézett le Nam, de bár ne tette volna… - Azt a k… Ah!

Jimin túl jól értette a dolgát ahhoz, hogy ellenkezni tudott volna. Ám néhány perc múlva érezte is a kemény munka hatását.

- Chim… ha nem hagyod abbah… Ah… Jim… Hagyd abbah! – ragadta meg az előtte térdeplőt hajánál fogva, de az csak nem engedett. Ugyanolyan szorosan fogta közre Nam férfiasságát ajkaival, és ugyanolyan tempóban mozgatta fejét. Sőt, nem kímélve a leader idegeit, kezeit is bevetette. – Bassza megh! – Namjoon csak még szorosabban ragadta meg Jimin haját, nem kímélve hajhagymáit, majd a szorgos munkának köszönhetően egy hangos nyögéssel engedte élvezetét a fiatalabb szájába. Ezek után erőtlenül csúszott le a fal mentén, míg Jimin előtte térdelt továbbra is.

- Nem tudod, mikor kell leállni, mi? – lihegte Namjoon, próbálva visszaszerezni a kontrollt teste felett.

- Csak kíváncsi voltam, meddig bírod – vigyorodott el Jimin.

- Ne várd meg, míg összeszedem magam, mert abban nem lesz köszöneted – nézett a fiúra bágyadtan.

- Már megint csak a szád nagy – váltott ismét szemtelen hangnemre Jimin, mire Nam vészjóslóan mérte végig.

- Jól van, te akartad! – Namjoon, amennyire gyorsan tudott, felkelt, majd csuklóját megragadva húzta magával a fiatalabbat. Mikor kinyitotta az ajtót, körülnézett, majd amint realizálta, hogy tiszta a levegő, maga után húzva Chimet, indult a szobája felé. Ahogy beértek, magukra zárta az ajtót, Jimint pedig az ágyára penderítette. Ezután a polchoz lépett, ahonnan levette kameráját.

- Remélem, nem bánod – mutatta fel az eszközt a másiknak.

- Eddig sem kértél engedélyt – kuncogott fel Jimin.

- Igaz – vonta meg a vállát a leader, majd beállította a kamerát, hogy mindent felvehessen.

Úgy közelített Jimin felé, mint a vadászó nagymacska. Lassan térdelt fel mellé, majd tarkójánál megragadva rántotta bele a legizgatóbb csókba, amibe a fiatalabbnak valaha része volt. Bele is nyögött Nam szájába a hirtelen jött érzéstől.

Mikor már nem kaptak levegőt, Nam elszakadt Jimin megduzzadt ajkaitól, majd mellbimbóit vette célba. Így haladt egyre lejjebb, de nem állt meg Jimin merevedésénél, ahogy a fiú várta. Helyette térdeinél fogva megemelte a kisebb lábait, feltolva őket mellkasához, nyelvével pedig olyan helyeket fedezett fel, hogy Jimin szinte sikított alatta.

- Ah… Namh! – sikkantott fel, mikor párja nyelve bejáratát nedvesítette meg.

Nem időzött sokat lent, mert eszébe jutott, hogy neki most tulajdonképpen nem is szabadna gyengédnek és törődőnek lennie. Ezért fel is hagyott a másik felkészítésével, csak merevedésére kulcsolta ujjait, hogy segítse útját a másik testébe.

- Nh… Namh… lassítsh – lihegte Jimin.

- Sajnálom, de a törődő énemet a fürdőben hagytam. Megmondtam, hogy ne szórakozz velem!

Erre Jimin már nem tudott felelni, hiszen a másik valóban figyelmeztette, ő mégis tovább játszott a tűzzel. Ezért csendben próbálta tűrni az érzést, ami majd szétfeszítette testét.

Namjoon, hogy elterelje a másik figyelmét, egyik kezét Jimin merev tagjára vezette, míg ajkai közé vette egyik megkeményedett mellbimbóját. Nem kellett sok idő, hogy Jimin már a folytatásért könyörögjön.

- Kérlekh… Gyorsabbanh… Keményebbenh – kiáltozta önkívületi állapotban. Namjoon pedig ezt a pillanatot választotta, hogy átfordítva magukat, lovaglópózba kényszerítse a másikat.

- Gyerünk gyönyörűm, lovagold meg apucit – simított végig Jimin mellkasán és finom kockáin.

A kisebb azonnal mozogni kezdett, de látszott szemeiben, hogy már fogalma sincs arról, hol van. Mikor pedig Nam csípőjénél fogva jobban magára húzta testét, hangos nyögéssel élvezett az alatta fekvő hasára.

Namjoon azonban messze járt még a beteljesüléstől, így tovább mozgott a másikban, minek hatására Jimin testén többször futott végig az orgazmus hulláma, teljesen elvéve ezzel az eszét.

Az idősebbet végül Jimin látványa segítette át a kapun. Ahogy a fiatalabbról patakokban folyt az izzadság, szemei fátyolosan tekintettek a világba, arcát pedig a kéj könnyei csíkozták be.

Ahogy Namjoon abbahagyta a mozgást, Jimin úgy hullott testére félájultan.

- Jimin – szólongatta Namjoon rémülten, majd mikor csak nyöszörgést kapott válaszul, finoman mepaskolta az alélt fiú arcát, mire kicsit magához tért. – Jimin, jól vagy?

- Mmm… Csak megszédültem – válaszolta szinte suttogva.

Namjoon megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd szorosan magához ölelte a fiút.

*** 2 héttel később***

Namjoon fáradtan baktatott hazafelé. Csupán az a tudat tartotta benne a lelket, hogy Jimin otthon várja, sőt talán már rá is beszélte Taehyungot, hogy aludjon Hoseokkal.

- Hahó! – lépett be a dormba.

- Szia – sietett elé Jimin mosolyogva, majd – mivel senki nem volt a közelben – gyorsan váltottak egy rövid csókot.

- Hát a többiek? – nézett szét a leader.

- Most, hogy mondod… egy ideje nem láttam őket.

Így hát elindultak, hogy megkeressék a többieket. Namjoon először a saját szobája felé vette az irányt, hogy lepakoljon, de ami ott fogadta, cseppet sem volt derítő látvány. Inkább nevezhetnénk dermesztőnek.

Először az tűnt fel neki, hogy milyen sokan gyűltek össze a kis helyiségben, majd megcsapták fülét a jellegzetes hangok:

- Gyerünk gyönyörűm, lovagold meg apucit.

Erre csak elsápadt, ahogy a mögötte megjelenő Jimin is.

- Bassza meg – csúszott ki Jimin száján, mire a többiek feléjük kapták fejüket.

- Hyung, ne haragudj, csak meg kellett keresnem valamit a neten, de mikor felnyitottam a laptopot, elindult a videó, a többiek pedig meghallották.

A fenének kellett tegnap este újranéznie…

- Azt hitték, pornót nézek… - folytatta Taehyung.

- Hát… végül is… - szólalt meg Yoongi is. – Haver, benned aztán van spiritusz. A fürdős incidens után azt hittem, nem fog menni még egyszer.

- Mi? Azt is megnéztétek? – kérdezte rémültem, mire Jimin fájdalmasan nyüszített fel a háta mögött.

- Persze! Ki nem hagytuk volna – válaszolta vigyorogva Hoseok.

Namjoon pedig ekkor elgondolkodott, ki a betegebb elme: ő, amiért vannak ilyen felvételei, vagy társai, amiért képesek végignézni ezeket…