Kpop Fanfiction Center

Cím: Szőrmók szerelem Páros: Namjoon-Seokjin Korhatár:  +12 Író: Yoki Seokjin POV Csendesen heverésztem a dorm kanapéján, hasamon Odengie-vel és Eomukkal. A két kis szőrmók játékosan kergette egymást, én pedig mosolyogva figyeltem őket. Ha túl messzire merészkedtek szaladgálás közben, időnként visszatotyogtak, majd arcom előtt megállva megvizsgálták, rajtuk tartom-e még a szemem. Volt, hogy kedveskedve meg is pusziltak, ami annyit tesz: állon nyaltak, mivel csak azt érték fel. - Mi a baj? – csendült fel mögülem egy csendes hang. Hátrafordítottam a fejemet, hogy lássam, ki tévedt még ide. - Oh, te vagy? – mosolyogtam fel kedvesen Namjoonra. – Miből gondolod, hogy baj van? – szélesedett a görbület ajkaimon. - Nagyon elmerültél a gondolataidban – indult meg felém, hogy aztán leguggoljon fejem mellett. – Ezt általában akkor teszed, ha bánt valami, vagy szomorú vagy... – Elhallgatott, ahogy alapos vizsgálat alá vetette arcomat. – Szomorú vagy? – Láttam a szemében a kéts

Cím: Kétarcú szerelem (AU) Páros: Yoongi-Jimin Korhatár:  +16 Írók: Pakkson (Seokjin), Nikachu ( Jimin ), Yoki ( Yoongi ) Seokjin POV Szinte éreztem, milyen erőtlenül szökött be az ablakon, hogy aztán világosságot alig adva érjen célba a nap megkopott sugara. A tanterem megfakult, ám még viszonylag fehér falait a plafonra – mindent stílust nélkülözve – felaggatott lámpák festették enyhén sárgásra.  A szürke keretekbe besuvasztott üvegen hangosan kopogott az eső. Gyenge lelkemnek pont erre volt szüksége, hisz egy kilencedik órába benyomorított biológia óránál rosszabbat aligha tudtam volna elképzelni, de így, hogy a monoton kopogásra táncba kezdett fantáziám minden apró zuga, egész elviselhető volt. Legjobb barátom ücsörgött mellettem, aminek egy átlagos diák nyilván örült volna, de én nem tudtam kihasználni ennek a lehetőségeit, ugyanis Yoongi – akinek kék haja elég feltűnően virított feje búbján – nyakig merült telefonja – és a facebook – tengerében. Kénytelen

Cím: Még a halálba is... (AU) Páros: Hoseok-Yoongi Korhatár:  +12 Író: Yoki Hoseok POV Hallottam, ahogy a világunk felég. Hallottam, mégsem törődtem vele. Csak lélekszakadva rohantam egyetlen mentsváram felé. Tudtam, hogy nincs már sok időnk... Tudtam, hogy hamarosan minden felég körülöttünk... minden elpusztul... s a mindenséggel halunk mi is. Éppen ezért kellett elérnem hozzá. Ő volt az egyetlen, aki megváltást adhatott számomra ebben a borzalomban. Évekkel ezelőtt megbeszéltük... Már vagy 6-7 éve élünk így. Megállás nélküli hadakozás... világégés... ártatlanok vörös patakokban folydogáló vére, mely lassan itta be magát a talajba, beszínezve a földet is karmazsinra. Megegyeztünk, hogy nem hagyjuk hátra a másikat... Képtelenek voltunk egymás nélkül létezni... Hallottam az egyre közeledő bombázók hangját; a robbanásokat; a riadót fújó szirénát. De mindezek nem számítottak már. Az élettől rég elbúcsúztunk... már csak egymástól kellett... Az izzadság már átáztatt

Cím: Még mindig szeretlek (AU) Páros: Hoseok-Jungkook Korhatár:  +12 Író: Yoki Hoseok POV Mosolyogva bámultam az illatozó csokrot, hanyagul az autó motorháztetejének dőlve. Vártam a szenvedést és hiányérzetet megszakító hangra, ami végre majd a karjaim közé szabadítja a boldogságot. Mikor felcsendült végre a megváltó dallam, ellöktem magam a járgánytól, hogy felegyenesedve a hátam mögé rejtsem a csinos csokorba kötött virágokat. Még pár percig váratott magára a tényleges, testet öltött megváltás, ám amikor megláttam kilépni a súlyos vaskapunk, szelíd mosolyom csak egyre szélesedett. Eltelt egy kis idő, mire észrevett, azonban nem volt nehéz dolga, tekintve, hogy egy böhöm autó terpeszkedett mögöttem, én pedig ezer wattos vigyorommal világítottam be a kis utcácskát, ami csak neki szólt. Alig vártam ezt a napot... Még a hétvégén beszéltünk róla, hogy amint lehet, találkozunk, s én úgy hiszem, ő nem számított rám szombatnál előbb, én azonban türelmetlen voltam már. A