Még mindig szeretlek
Cím: Még mindig szeretlek (AU)
Páros: Hoseok-Jungkook
Korhatár: +12
Író: Yoki
Páros: Hoseok-Jungkook
Korhatár: +12
Író: Yoki
Hoseok POV
Mosolyogva
bámultam az illatozó csokrot, hanyagul az autó motorháztetejének dőlve. Vártam
a szenvedést és hiányérzetet megszakító hangra, ami végre majd a karjaim közé
szabadítja a boldogságot.
Mikor
felcsendült végre a megváltó dallam, ellöktem magam a járgánytól, hogy
felegyenesedve a hátam mögé rejtsem a csinos csokorba kötött virágokat.
Még pár percig
váratott magára a tényleges, testet öltött megváltás, ám amikor megláttam
kilépni a súlyos vaskapunk, szelíd mosolyom csak egyre szélesedett. Eltelt egy
kis idő, mire észrevett, azonban nem volt nehéz dolga, tekintve, hogy egy böhöm
autó terpeszkedett mögöttem, én pedig ezer wattos vigyorommal világítottam be a
kis utcácskát, ami csak neki szólt. Alig vártam ezt a napot...
Még a hétvégén
beszéltünk róla, hogy amint lehet, találkozunk, s én úgy hiszem, ő nem
számított rám szombatnál előbb, én azonban türelmetlen voltam már. A szívem
sajgott nélküle, a testem kihűlt, és félő volt, hogy teljes agóniába hajtom
magam. Így végül autóba pattantam, hogy láthassam; hogy megölelhessem. Hogy
elmondhassam neki: még mindig szeretem.
- Hoseok! –
kiáltott meglepetten, majd azt a pár métert, mely elválasztott még minket a
felszabadító öleléstől, futva tette meg, hogy aztán nyakamba csimpaszkodva
ugorjon karjaim közé. – Nem számítottam rád! – mormogta nyakamba, miközben és
szorosan tartottam őt, magamhoz préselve szálkás testét.
- Hiányoztál!
Látni akartalak – engedtem ölelésemből, hogy talpra állhasson, de nem
eresztettem el teljesen. – Tessék – nyújtottam neki a csokrot.
- Nahát, ez az
enyém? – kérdezte hatalmas, csillogó szemeivel.
- Igen –
mosolyogtam rá, majd megborzoltam sötét fürtjeit. – Meglepetés! Gyere, randizni
megyünk – ragadtam meg csuklóját, hogy az anyósülés felőli ajtóhoz vezessem.
- Komoly? –
rántott egy kicsit vissza, hogy ránézzek.
- Igen, már
elkértelek otthonról. Gondoltam, megnézünk egy mozit, megvacsizunk, aztán
hazaviszlek – simítottam végig arcának puha bőrén.
Láttam, hogy
mennyire kimondhatatlanul örül nekem, az ajándéknak és a randi ötletének. Ám
szavak helyett most is tetteivel mondott el mindent. Nyakamba karolva húzott le
magához, hogy egy szenvedélyes csókkal mondja el: még mindig szeret.
Ahw... több hopekook kéne >< <3
VálaszTörlésVan tervben :)
Törlés