Éjszakai műszak

Cím: Éjszakai műszak (AU)
Páros: Yugyeom (GOT7)-Jungkook (BTS)
Korhatár: +18
Figyelmeztetések: yaoi, smut, daddy kink
Író: Yoki

Jungkook POV

Kimerülten sétáltam a félhomályban úszó folyosón. Elhúzódott az edzés, így valószínűleg senki más nem tartózkodott már az épületben, csak én meg a takarítószemélyzet. Lassan pakoltam el az edzőcuccomat a szekrényembe, hogy felváltsa azt az iskolai táskám, és végre húzhassak haza.

Az elmúlt hetek fárasztóak voltak. Mióta vége lett a dolognak Yugyeommal, azóta nem igazán találtam a helyemet se az iskolában, se otthon, se a világban. Hiányzott. Hozzá akartam bújni, egészen a nyakhajlatába, hogy mélyen magamba szívhassam férfias illatát, mely mindig körbelengte egész lényét.

Dühösen vágtam be a szekrény ajtaját, hogy aztán nagyot sóhajtva forduljak a kijárat irányába.

Épp a tantermünk előtt haladtam el, mikor feltűnt, hogy a teremben halvány fény dereng. Kíváncsian mentem közelebb, hogy az ajtón lévő kis ablakon bekukucskálva derítsem ki, ki jár itt ilyenkor. Eltátottam a számat, majd gonosz vigyor húzódott ajkamra.

Megvagy...

Halkan nyitottam be, hogy ne zavarjam meg. Éppen dolgozatokat javított; egészen belemerült a munkába. A zár kattanása zökkentette ki gondolatmenetéből. Zavartan nézett fel, s mikor észlelte, ki is lépett a terembe, a tekintete zavartból ijedté vált.

- Te meg mit keresel itt? – Mindent félbehagyott, s kissé hátrább gurult a székkel, hogy a megfelelő alkalom felkínálkozásakor megszökhessen. Én azonban ravaszabb voltam: minden "vészkijáratot" elzártam előle.

- Edzésem volt. Épp indultam haza, mikor láttam, hogy ég a villany. Kíváncsi voltam, ki lehet az ilyenkor. – Sokat sejtető mosollyal közeledtem felé, mire felpattant a székből, s a lehető legtávolabb húzódott tőlem.

- N-ne gyere közelebb! – tartotta fel tenyerét, mintha onnan akarna ellökni.

- Csak nem félsz tőlem? – Kissé oldalra döntött fejjel mértem végig. Semmit nem változott. Minden porcikája éppen olyan tökéletes volt, mint mikor közölte, hogy ennek az egésznek véget kell vetnünk, s szakított velem.

- Nem félek. Csak sose sül el jól, ha mi egy helyiségben tartózkodunk – lépett még egyet hátra, mikor közelíteni próbáltam.

- Semmi jó nem sül el? Nekem nem így rémlik – vigyorodtam el kajánul, majd szemérmetlen módon nyaltam végig alsó ajkamon. – Hiányoztál – kerültem meg a hatalmas tanári asztalt, mire ő az ellenkező irányba tett ugyanígy.

- Jungkook, kérlek, maradj ott! – kérlelt kétségbeesetten.

- Miért? Nem szeretnél átölelni? Nem szeretnél megérinteni? Nem szeretnél simogatni? Nem vágysz a csókomra?

- Fejezd ezt be! – szólalt fel hangosan, s bár határozottnak akart tűnni, kihallottam a pánikot a hangjából.

- Tudom, hogy te is vágysz rá; hogy neked is hiányzik! Ugyanúgy, ahogyan nekem! Látom rajtad, hogy remegsz az érintésemért; egyetlen csókomért! Le sem tudnád tagadni!

Megelégelve a macska-egér játékot, félretoltam az asztalt, ami köztünk húzódott, s lassan közelítettem meg. Ő persze próbált menekülni, de egy idő után falba ütközött, s nem volt több lehetősége.

Elkaptam...

Orrom hegyét végighúzva nyaka finom bőrén, mélyet lélegezve szippantottam tüdőm legmélyére kölnijének illatát, hogy aztán füléhez hajolva suttoghassak neki.

- Tégy magadévá! Tudom, hogy te is ezt akarod! Látom a szemedben!

Nem szólt egy szót sem, csak megragadta a két karomat, hogy hirtelen mozdulattal fordítson a helyzetünkön, és a falhoz szorítva tapadjon ajkaimra, követelőző módon tépve húsomat. Nem időzött túl sokat a falnál állva, hamar az ölébe kapva sétált velem a tanári asztalhoz, hogy aztán letéve rá minden finomkodást mellőzve elterítsen rajta.

- Azt ajánlom, halkan legyél, vagy nem lesz köszöneted abban, amit kapni fogsz! – figyelmeztetett fagyos hangon, de rögtön utána forró csókokkal lepte el egész testemet.

Még sosem szeretett olyan szenvedéllyel; olyan hévvel, mint akkor ott, a termünkben, a tanári asztalon.

Bár fogalmam sem volt, hogyan magyarázzuk meg a karomnyomokat a falapon és a leszakadt fiókot, de már nem is számított.