Masszázs és gyűrű

Cím: Masszázs és gyűrű (AU)
Páros: Mark-Yugyeom
Korhatár: +18
Figyelmeztetés: yaoi, smut, slight fluff
Író: Yoki

Yugyeom POV

Már vagy hat hónapja, hogy ebben a szállodai szobában lakunk. Persze, csak átmeneti, amíg teljesen be nem fejezik a házat. Fogalmam sincs, Mark miért épp Los Angeles-t választotta, hogy saját cégét elindítsa, de szerettem itt lenni… Vele. Nagyon rendes volt tőle, hogy megvárta, míg befejeztem az egyetemet, s csak utána költöztünk ide. Igaz, munkát még nem sikerült találnom, de Mark azzal nyugtatott, hogy ha beindul a business, akkor nem is muszáj munkát keresnem, csinálhatom, amihez kedvem van. Bár szerettem táncolni, ez volt életem célja, ezért az utóbbi időben bedobtam neki az ötletet, hogy saját tánciskolát is nyithatnék. Ennek persze nagyon megörült ő is, és azt mondta, bármiben támogat; ha kell, megveszi nekem a termet és a kellékeket is.

Mikor ilyeneket mondott, vagy mikor hazaállított valami ajándékkal, a legszerencsésebb embernek éreztem magam a Földön; egy igazi mázlistának! Ugyan ki kívánhatna többet ilyesfajta törődésnél?

Igaz, az elmúlt időben alig voltunk együtt, és Mark rettentő ideges volt a cég beindulása miatt, ezért mikor hazaért, rendszerint csak lezuhanyozott, morgott egy kicsit, ha valami nem úgy alakult, ahogy tervezte, majd bedőlt az ágyba, és már húzta is a lóbőrt. Természetesen megértettem őt, az idegességét, a feszengését, de közben nagyon hiányzott… a testemnek és a lelkemnek is.

Ezt megelégelve úgy döntöttem, meglepem valami finomsággal…

A szobaszervizzel hozattattam finom vacsorát, illetve megkértem őket, hogy szerezzenek masszázsolajat. Így mikor Mark belépett az ajtón, meghitt félhomály fogadta, ahogy a gyertyák fénye lágyan megvilágította szobánkat.

- Ez meg… Gyeomie, mit csinálsz? – lépett hozzám, hogy ajkamra nyomjon egy csókot, majd körbenézett. A szobában ott állt már egy asztal, szépen megterítve, rajta a vacsoránkkal, az éjjeliszekrényen pedig ott várakozott a masszázsolaj, hogy Mark testét kényeztethessem vele.

- Gondoltam, ideje lazítanod – léptem háta mögé, és lassan végigsimítva mellkasán és hasán, elkezdtem kigombolni selyemingét, ami aztán halk susogással ölelte magához a padlót. – Gyere, feküdj az ágyra, hogy megmasszírozhassalak – leheltem tarkójára, mire babahajai megemelkedtek az izgalomtól.

- Ez most komoly? – fordította picit oldalra fejét.

- Nagyon is komoly – gomboltam ki szövetnadrágját is, ami az ing társaságában landolt, majd taszajtottam rajta egyet finoman, így az ágyra hasalt, ami kicsit rugózott alatta. Fölé mászva a csípőjén helyezkedtem el, majd miután kellő mennyiségű olajat nyomtam a kezemre, szétkenve azt a hátán masszírozni kezdtem.

- Ah… Yu… Ez marha jól esik – nyögött fel.

- Csak ne nyögdöss így, mert másfajta masszázst kapsz a végén – nevettem fel, mire hallottam, ahogy felkuncog, de nem válaszolt. Nos, azt mondják, hallgatás: beleegyezés. Így hát, felbátorodva, kezemmel kicsit lejjebb kezdtem lazítani izmait, míg végül fenekéhez nem értem, aminek két partját tisztességesen átmozgattam. Mark csak sóhajtozott alattam, ami odáig fajult, hogy már alig bírtam magammal. Pedig… nem egészen így terveztem az estét… Egy frissítő masszázs után vacsora, és a bónusz az a lazító fürdő lett volna, ami a fürdőszobánkban várt ránk, különböző olajokkal illatosított vízzel és a relaxációt elősegítő teamécsesekkel.

Végül – feledve a fürdőt – tarkójára adtam egy forró csókot, majd haladtam végig gerince mentén, mert tudtam, milyen érzékeny. Nem is csalódtam, mikor egyre csak homorította hátát, fenekét kitolva, s még a libabőr is átfutott testén. Nem törődve türelmetlen nyöszörgésével, folytattam a masszázst a hátán, hogy azért mégiscsak felfrissüljön egy kicsit holnapra, de nem álltam meg, hogy néha hátsójára tévedjenek dolgos kezeim.

Mikor úgy éreztem, teljesen ellazult, akkor terpeszbe toltam lábait, s ő már akart volna fordulni, de nem hagytam – visszanyomtam hasra, csupán fenekét emeltem feljebb, s éreztem, ahogy megfeszül a teste, nem tudva, mi vár rá.

Mikor finom csókot leheltem feneke két partja közé, csak hangosan felnyögött, de mikor belémártottam nyelvemet, olyan hangon sikított fel, amelyet még nem hallottam tőle.

- Bassza meg! Yugyeomie, abba ne merd hagyni, vagy soha többet nem állok szóba veled! – fenyegetett nagyot nyögve, mire én csak felnevettem, majd folytattam, amit elkezdtem.

Először csak lágyan cirógattam izmommal, majd egyre beljebb merészkedtem, ezzel Mark eszét is teljesen elvéve. Olyan hangokat csikartam ki belőle, melyeket eddig csak ritkán élvezhetett hallójáratom. Hangosan nyögött, nyöszörgött és sikítozott, nem törődve azzal, ki hallhatja meg a szomszéd szobák egyikéből.

Nyelvem mellé nemsokára egyik ujjamat is csatlakoztattam, megmártózva forróságában, óvatosan simogatva belülről, hogy így készítsem fel arra, ami eztán vár rá. Harmadik ujjamnál már úgy nyöszörgött, hogy az már szinte sírásnak hatott.

- Kérlekh... Yugyh... Yugyeomie! – szűrődött ki a paplan anyaga alól, amibe próbálta belefojtani kiáltásait. Felegyenesedtem, és megragadva őt mellkasánál, felrántottam magamhoz, hogy aztán fülét harapdálva suttogjak neki.

- Mire kérsz, hyung? Mondd, mit szeretnél, mit tegyek veled?

- Tégedh... téged akarlak! Azt akarom, hogy tégy magadévá! Hogy szeretkezz velem! – nyögte türelmetlenül.

- Megkapod – haraptam rá fülcimpájára. – Megkapsz! De még várnod kell kicsit – csókoltam nyakába, mélyen beszívva illatát. – Légy még kicsit türelemmel – leheltem nedves bőrére.

Felálltam az ágyról, és őt is lesegítettem, hogy aztán az asztalhoz vezessem, félig felültetve a falap szélére.

- Még játszani szeretnék kicsit – térdeltem elé, s onnan néztem vissza rá. – Szeretnélek szeretni minden lehetséges módon. – Hogy bizonyítsam, apró csókot leheltem férfiasságára, majd lassan számba engedtem, de épp csak a tetejét, hogy azt szívogatva kergessem az őrület mélységes szakadékának peremére. Ahogy felpillantottam rá, láttam a szemében az elhatározást, hogy ha tovább húzom az időt, bizony beváltja ígéretét, miszerint egyszer majd ő tesz magáévá. Hogy ezt elkerüljem, egészen a torkomig engedtem, mire nagyot nyögve ejtette hátra fejét, kissé hátrébb támaszkodva meg kezeivel, arrébb lökve így a tányérokat és evőeszközöket.

- Ah! Yugyeomie, abba ne hagyd – markolt hajamba.

- Eszemben sincs! Viszont a berendezés maradjon, hyung – engedtem ki egy pillanatra számból, majd mondandóm végeztével újra elnyeltem teljes hosszát. Már alig fért el ajkaim között, úgy megduzzadt és megkeményedett. Legközelebb akkor engedtem el őt, mikor tompa puffanást hallottam. Felkaptam a fejem, hogy körbenézzek, de ő ujjait tincseimbe futtatva fordította vissza fejemet.

- Azt mondtam, ne hagyd abba! – szólalt meg határozott hangon. Csak elmosolyodtam: szerettem, ha ilyen hangot ütött meg velem szemben. Ilyenkor éreztette, hogy ő az idősebb, s olykor igenis ő irányít, annak ellenére, hogy mindig én vagyok az aktív fél. Visszahajoltam hozzá, de még a szemem sarkából láttam, hogy az egyik pohár landolt a mindent beborító szőnyegen. Ha így folytatjuk, nem fogunk vacsorázni, mert nem lesz miből ennünk. Mikor ujjaimat is bevetettem a munkába, Mark hátravágódott az asztalon, leborítva a vázát a virágokkal, és még néhány porcelánt. Testét összekente a vacsoránk nagy részével, mire nekem az első alkalmunk jutott eszembe – az a szenvedélyes szeretkezés a reggeliző asztalon. Rám emelte tekintetét, mikor felálltam lábai között, s ujjait kezdte nyaldosni.

- Finom a vacsora? – kérdeztem rekedtes hangomon, mire huncutul elvigyorodott, s tovább kóstolgatta vékony végtagjait. Fogva tartva tekintetét emeltem meg csípőjét, miután megszabadultam attól az egy szál puha köntöstől, mely testemet takarta. Tenyeremet merevedésemre vezetve masszíroztam végig, majd hozzá igazodva kezdtem lassan kitölteni őt. Először ráncolta picit a szemöldökei között húzódó vékony bőrt, de hamar hozzászokott teste az érzéshez, melyet régen élvezhetett már.

Ahogy lassan mozogni kezdtem, magamhoz húztam másik kezét, hogy legalább megkóstolhassam a főételt, ha már enni nem fogunk belőle.

- Mm... Ez nagyon finom – kacsintottam rá, mire hangosat nyögött, s hátra vetve fejét megkapaszkodott az asztal széleiben.

- Gyorsabban, Yu! – hallatta hangját, én pedig eleget tettem kérésének. Olyan tempót kezdtem diktálni, amibe az asztal is belenyöszörgött, nemhogy ő.

Mire lezavartunk egy menetet, a vacsorából semmi nem maradt. Vagyis, de. A padlón kötött ki minden, bepiszkítva a halvány bézs színű szőnyeget. Mi azonban – mindezzel nem törődve – bevettük magunkat a fürdőbe, hogy megmártózzunk az illatos-habos vízben. Mivel elhúztuk picit az időt, a víz kihűlt, de engedtem hozzá egy kis meleget, így mindjárt kellemesebb érzéssel merültünk el benne.

Mark a mellkasomnak dőlve élvezte a csendet és a simogatást behunyt szemekkel, mikor egyszer csak felgyorsult a légzése. Meglehet, hogy a kezemnek volt ez köszönhető, és mindannak, amit a habok takarásában műveltem vele.

- Úgy tűnik, valaki nem lakott jól – morogtam füléhez hajolva. Csak nyögött egyet, és fellökte csípőjét, jelezve, hogy nagyon is igazam van. Feltérdeltettem, hogy meg tudjon kapaszkodni a kád szélében, majd ott folytattam, ahol kint abbahagytuk. Az egész csempézett szoba tőlünk volt zajos. A falak, mintha csak vágyunkat akarnák növelni, minden sóhajt és nyögést visszavertek, hogy megmutassák, mennyire szeretjük egymást.

A víz teljesen kihűlt, mire kiélvezkedtük magunkat. Mivel semmit nem ettünk, rendeltem még egy kört a vacsorából, és leszóltam a recepcióra is, hogy küldjenek fel valakit, aki feltakarít. Gondolom, nem kell mondanom: nem örült a takarítónő, mikor meglátta, mit hagytunk magunk után. Csak furcsán méregetett minket.

- Kicsit eldurvult a vacsi – szólaltam meg, mikor már kezdett kínossá válni a helyzet. Mark erre csak kuncogott, próbálva visszafogni kitörni készülő nevetését.

Bár az este nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, de láttam Markon, hogy felengedett, és sokkal jobb kedve lett – főleg, miután egy harmadik menetet is lezavartunk a zuhanyzóban, rögtön a fürdő után; és lehet, nem kellene megfeledkeznem a negyedikről sem, ami azután történt, hogy a takarítónő lelépett...

- Köszönöm – fordult felém hirtelen, csillogó szemekkel, miközben az ágyon elterülve eszegettük a finom sültet.

- De mit? – néztem rá értetlenül.

- Hogy elviseltél az elmúlt hetekben, és hogy így gondoskodsz rólam – húzódott egy félmosoly ajkaira. – Hoztam neked valamit. – Hirtelen felállt a puha párnák közül, és táskájához lépve kotorászott benne egy darabig. Mikor visszafeküdt mellém, a kezembe nyomott egy királykék, bársonyos anyaggal borított kis dobozt.

- Ez meg mi? – ültem fel, majd óvatosan ujjaim közé fogva az apró ékszerdobozt, felnyitottam a tetejét. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, mit látok. Némán emeltem rá pillantásom. Nem szólalt meg, de láttam a kérdést az íriszeiben. A doboz egy karikagyűrűt rejtett, finom mintával díszítve egyszerű, aranyozott anyagát. – Ez most...

- Nem hiába akartam ide költözni. Nem a szüleim közelsége volt az elsődleges okom rá. Szeretném veled leélni az életem hátralévő részét. Szeretnélek szeretni minden nap minden percében. Szeretnélek boldoggá tenni; hogy mindenki irigykedjen, amiért ilyen párom van. Gyere hozzám, Yugyeomie! Gyere hozzám, és olyan életed lesz, amilyet megérdemelsz! – Csendesen meredt rám, én pedig rá. Nem tudtam, mit mondjak! Soha, senkit nem szerettem még úgy, mint őt. Ha távol volt tőlem, a szívem sajgott, s csak akkor gyógyult be, mikor újra láttam őt.

Csak bólogatni voltam képes, mert a könnyek, amik a szemembe gyűltek, elfojtották hangomat.

- Akár már holnap hozzád mennék valamelyik sarki kápolnában – szólaltam meg végül.

***

- Azt a pi... – Amint beléptem a hatalmas házba, elakadt a szókincsem. Akkora volt az épület, amiben egy kisebb hadsereg is bőven elfért volna. Tágas volt és világos. Mindent a fehér és a bézs különböző árnyalatai borítottak, de itt-ott feltűnt a fekete, emlékeztetve, honnan indultunk. Csodaszép volt minden.

- Nos, kicsit csúszott a tervhez képest, de elkészült – lépett mögém Mark, és úgy ölelt át. – Van két jó hírem is – támasztotta meg állát vállamon. – Az irodám a házban van, így itthonról dolgozhatok – csókolt nyakamba. – És neked is van egy meglepetésem. – Karon ragadott, és az alagsor felé kezdett húzni. Befogta a szemem, és úgy irányított, mikor leértünk, majd megállított. Hallottam egy ajtót nyitódni, s bár csukva volt a szemem, mégis érzékeltem azt a furcsaságot: hogy a föld alatt vagyunk, mégis vakító világos van. – Oké, kinyithatod!

Ami akkor, ott elém tárult, minden képzeletet felülmúló volt.

- Gondoltam, nem veszek egy külön termet, hanem megcsináltatom a saját termedet ide, az otthonunkba – mosolygott rám. A táncterem hatalmas volt, körbe tükrökkel, a legújabb hifivel, és minden olyan kellékkel, amivel akár már holnap elindíthattam a saját kis stúdiómat. Nem szóltam semmit, csak nyakába vetődtem, hogy arcának minden szegletét csókkal borítsam.

- Köszönöm – suttogtam meghatottan.

- Nagyon szívesen – nevetett fel. – Mit szólnál, ha kipróbálnánk a négy háló egyikét? – kuncogott, én pedig nem kérdezve semmit megfogtam csuklóját, és húztam magam után, keresve egy szobát, ahol magamévá tehetem.