Két tojás száz bajt csinál

Cím: Két tojás száz bajt csinál (AU)
Páros: Hoseok-Jungkook
Korhatár: +16 (a műfaj miatt)
Figyelmeztetés: male pregnancy (férfi terhesség)
Író: Yoki

Hoseok izgatottan járkált fel és alá a rendelő várójában. Szinte már összes körmét tövig rágta idegességében, melynek nem igazán volt alapja, s ezt párja is többször hangoztatta, de mintha a falnak beszélt volna. Jungkook fájdalmasan nyögött fel, mire Hoseok azonnal ott termett mellette.

- Mi a baj, drágám? Hol fáj? – Két kezével a fiatalabb előtt hadonászott, mintha a két tenyere valamiféle fájdalmat kereső szenzor lenne. Válasz nem érkezett, csupán kuncogás formájában. – Te szórakozol velem? – emelte fel hangját az idősebb. Minden idegszálát megrágta a feszült izgalom, melyet az elmúlt 25 percben kellett elviselnie.

Erre vártak már hónapok óta, s most végre beteljesülni látszott közös álmuk. Egy gyermek. Egy gyermek, mely az ő vérük. Körülbelül egy éve jelentkeztek egy kísérletre, ám hetekig nem volt semmi eredménye. Egyik beültetést követte a másik... sikertelenül.

Ám 26 héttel ezelőtt rájuk mosolygott a szerencse: a beültetés sikeres volt. Hoseok pedig azóta úgy vigyázott Jungkookra, mint gyűjtő egy igen ritka porcelánbabára. A fiatalabb ezt többnyire jól viselte az elmúlt hónapok során, bár volt olyan, hogy besokallt a túlzott féltéstől. Ahogyan most is. Szándékosan szórakozott szerelmével, hogy végre észrevegye magát, de erre nem volt semmi esély.

- Hoseok, édesem, nyugodj már meg! Csak megnézik, hogy jól van-e a baba, és megmondják, fiú-e vagy lány.

- Csak?! Csak?! – pislogott hitetlenkedve a fiatalabbra. – Mit fogunk tenni, ha fiú lesz? Jézusom! Hogy fogok felnevelni egy fiút? – fogta fejét. – És ha lány lesz?! Uramisten! Mit csinálunk, ha lány lesz? Sosem tudtam elképzelni magam lányos apaként! – ült le végre Jungkook mellé, és tenyerébe ejtette fejét.

- Jeon és Jung! – hallatszott a határozott hang. – A doktor úr már várja Önöket – intett az asszisztens az ajtó felé, mely a folyosó végén fehérlett.

Hoseok azonnal felpattant, és felsegítette szerelmét is, majd remegő térdekkel kísérte az ajtóig, hogy kinyitva előtte, előre engedje.

- Jó napot, doktor úr! – köszöntek egyszerre.

- Á, a Jeon-Jung páros! – mosolyodott el kedvesen. – Jöjjön, Jungkook, feküdjön fel! Kérem, Hoseok, segítene szabaddá tenni Jungkook hasát? – Az idősebb azonnal odalépett, hogy megtartsa a fiatalabb hátát, amíg az orvos felhúzta a pulóverét. – Nos, nézzük! – Jungkook hasát bekente a géllel, majd a műszer beindítása után máris látni lehetett a felvételt, mely megmutatta a pocaklakót. – Úgy látom, minden a legnagyobb rendben!

Hoseok egy újabb árok kitaposásába kezdett, ezúttal ott, a szobában. Úgy figyelt minden szóra, mintha saját élete függött volna tőle.

- Mi az, hogy úgy látja? Uram, fogalmazzon konkrétan! Minden oké a babával? Megvan mind a húsz ujjacskája? Mind a két szeme a helyén?

- Hoseok! – szólalt meg Jungkook figyelmeztetőn. Az idősebb szinte azonnal elhallgatott, mert látta párja szemében a feldúltságot, és nem akarta, hogy bármi baja essék.

- Nyugodjon meg, Hoseok! Minden rendben! – nyugtatta meg az orvos, és rámosolygott, megerősítve szakvéleményét.

- Doktor úr, meg tudja mondani, fiú lesz-e vagy lány? Mikor utoljára itt jártunk, még túl korai volt...

- Mármint, hogy fiúk lesznek-e vagy lányok – szólalt meg hirtelen a kérdezett.

- T-Tessék?! – kiáltott fel a leendő szülőpáros.

- Eddig nem láttam jól, mert egyikük kitakarta a másikat, de most jól látható minden. Jungkook, Ön ikreket vár!

Jungkook csak értetlenül nézett a doktorra – még nem fogta fel, amit az imént hallott; Hoseok pedig úgy megszédült, hogy végül el kellett támogatni egy székhez, különben összeesett volna. Néhány perc néma csend után szerelme tekintetét kereste sajátjával, melyet meg is talált. A fiatalabb könnyes szemeivel nézett vissza rá, ujjait szája elé kapva.

- Hoseok – suttogta meghatottan. – Hoseok! – Karjait az idősebb felé nyújtotta, aki máris ott termett, hogy szoros ölelésbe zárja őt. – Ikrek... – ismételgette könnyeit nyelve – ikrek...

- Doktor úr, ez komoly? Nézze meg újra! – nézett rá komolyan az idősebb.

- Igen, teljesen biztos! – vigyorgott, mert mindig megmelengette szívét ez a jelenet. – Két csodálatos, egészséges kislány! – közölte boldogan. – Igaz, kétpetéjűek, de határozottan ikrek!

Erre mindketten megdermedtek, és kérdőn néztek az orvosra megerősítést várva, mire az bólintott. Egymásra néztek, s olyan szorosan ölelték egymást, hogy úgy tűnt, már sosem lehet őket elválasztani egymástól.

*** 10 héttel később ***

- HOSEOK! HOSEOK! GYERE!

- Mi? Mi az? – rontott be a nappaliba az idősebb.

- Megindult a szülés! Gyorsan! Az autót!

- Autót. Kulcs! Igen! Máris!

- Siess már!

*** néhány órával később ***

- Gratulálok, Hoseok! Jungkook jól van, ahogy a kislány és a kisfiú is!

- Hogy... mit mondott?

- Hogy mindenki jól van!

- A-Azt mondta, fiú?

- Igen! Egészen idáig takarásban volt, azért nem láttam jól a felvételeken. De így van, egyikük fiú, a másik lány. Gratulálok, apuka!

Hoseok nem válaszolt, csak hagyta, hogy jövője leperegjen szeme előtt, és hanyatt vágta magát a kórház padlóján.