Teljes egész

Cím: Teljes egész
Páros: Hoseok-Jimin
Korhatár: +12
Író: Yoki

- Hyung, ezt ne! – szólalt meg Jimin, majd behúzta nyakát, hogy a másik véletlenül se érintse szuszogásával az érzékeny területet.

- Miért? – suttogta még félálomban az idősebb, még inkább társa nyakába bújva arcával.

- Mert... mert ne! – húzódott távolabb a mögötte fekvő testtől Jimin.

Szerette, ha Hoseok mellé bújt, mikor nem tudott elaludni. Ilyenkor ő is nyugodtabban hajtotta álomra a fejét, és jól esett az idősebb ölelésével ébredni, hozzábújni, karjai közt lustálkodni még egy picit.

Az utóbbi időben azonban igen furcsa érzés kelt életre mellkasában, ha hyungja mellett ébredt. Hoseok szeretett bújni, és ő ezt régebben nem is bánta, mert jól esett szívének-lelkének. Azonban ez az érzés átalakult valami egészen mássá. Más ütemet vert a szíve, ha Hobi a közelben volt, ha hozzáért, vagy reggelente szorosan ölelve őt, hozzá bújt.

A fiatalabb hiába húzódott messzebbre, Hoseok úgy követte, akár a mágnes. Szorosan vonta magához, majdhogynem kipasszírozva Jiminből a levegőt.

- Hoseok! Kérlek! – szólalt meg határozottabban, mert jelenleg nem volt türelme, hogy elviselje a vágyat, amely gyomrában lángra lobbant.

Hoseok végleg elvesztette türelmét. Csak bújni szeretett volna, szeretgetni kicsit a másikat, és ezzel Jiminnek mindeddig nem is volt baja. Csupán az utóbbi néhány hétben volt ilyen rideg és visszahúzódó, amiből neki most lett elege.

- Mi bajod van? – fordította egy keményebb mozdulattal maga felé a fiatalabb testét. – Mostanában folyton elhúzódsz, ha meg akarlak ölelni. Tudod, milyen rosszul esik? Megbántottalak talán? – fürkészte társa meglepett tekintetét.

- Nem, dehogy! – vágta rá a választ. – Csak... ne csináld ezt! – utalt az előbbi incidensre.

- Miért? Mindeddig semmi bajod nem volt vele – pislogott Hoseok értetlenül.

- Csak ne, és kész! Nem akarok erről beszélni – fordította el fejét, hogy ne kelljen a felette tornyosuló szemébe néznie. Érezte, ahogy fejében a gondolatok kezdenek egészen furcsa irányt venni, ami sehogy sem tetszett neki.

- Jimin! Mondd el, mi bajod! Különben addig maradunk így, míg ki nem nyitod a szád – morgott rá Hoseok, és közelebb hajolt fejével a másikhoz. Jimin ijedten kapta felé a fejét, és pillantása akaratlanul is a másik ajkain állapodott meg.

- Hoseok, kérlek... – lehelte a köztük beállt némaságba, könyörögve fúrva tekintetét az idősebbébe.

Ami ekkor történt, talán mindkettőjüket alaposan meglepte. Hoseok lehajolt Jiminhez, hogy azt az ujjnyi távolságot is megszüntesse, kipréselve maguk közül a levegőt, csókkal pecsételve meg a fiatalabb ajkait.

- Jimin... miért olyan nehéz bevallanod, hogy szeretsz? Látom a szemedben! Te miért nem látod? Szeretlek téged! Minden porcikádért odavagyok! – fúrta tekintetét a másikéba. – A bőrödért... – simított végig leheletfinoman Jimin arcát. – Az ajkaidért... – vezette ujjait a puha párnákra. – De leginkább... a nyakadért... – hajolt le, hogy ajkaival simítson végig az említett hajlaton.

Jimin mindeközben nem volt egyébre képes, mint mély sóhajokkal nyugtatni szívének heves dobogását.

- Chim – szólalt meg rekedten az idősebb – mi ki egészítjük egymást. Olyanok vagyunk, mint két mágnes, szüntelenül vonzzuk egymást. Együtt vagyunk igazán, teljesen egészek – suttogta a fiatalabb ajkaira, kinek erre könny-fátyol lepte el íriszeit, szíve legmélyéig megmelengetve őt.