Másnapos szerelem - 3. rész

Cím: Másnapos szerelem - 3. rész
Páros: Yoongi-Taehyung
Korhatár: +18
Írók: Yoki (Yoongi), Yeolli (Taehyung)



Taehyung POV

Nem bírtam ellenállni annak, hogy bedőljek mellé, mikor visszasétáltam a szobába. Olyan jó illata volt, ahogy hozzásimultam. Tényleg annyira lehetetlen volna? Lassan kinyitotta a szemét, és álmosan rám nézett.

- Sssshh – suttogtam és odahajoltam hozzá, lágyan hozzáérintve az ajkaimat az övéihez. Aprócska csók volt, de nekem sokat jelentett. Behunytam a szememet, és lassan álomba merültem.

Arra ébredtem, hogy Yoongi a hajamat piszkálja és érdekes módon, teljesen kialudtam magamat.

- Reggelt – krákogtam álmosan, mire ő elmosolyodott.

- Inkább délutánt – mondta. – A kérdés inkább az, hogy mit keresel az ágyamban? – Zavartan felpattantam. Mégis mi a fene ütött belém? Annyira fáradt lettem volna tegnap, hogy nem is gondolkoztam? És a csók! Úristen.

- Hát, csak nagyon fáradt voltam – motyogtam, miközben megpróbáltam felállni. Yoongi hirtelen elkapta a karomat, és én újra az ágyban kötöttem ki.

- És most? – kérdezte, én pedig zavartan néztem rá.

- Most mi? – nyitottam ki résnyire a számat, meglepődve nézve rá.

- Most is fáradt vagy? – simított végig az arcomon a szokásos félmosolyával az arcán.

- Nem igazán – motyogtam, és éreztem, hogy a szívem erősen dübörög.

- Az jó, mert le kell mennünk, hogy találkozzunk a többiekkel – állt fel hirtelen, otthagyva engem a párnák között. Döbbentem meredtem a plafonra. Ki érti ezt?

Első éjszaka szerencsére még nem volt sok dolgunk, kaptunk egy kis kimenőt és felfedezhettük a várost. Természetesen mind a két manager is velünk tartott, de ez nem igazán zavart. Gyönyörűek voltak az esti fények, és még az időjárás is kellemes volt. Éreztem, hogy elönt a boldogság, ahogy a többiekkel sétáltunk.

- Csináljunk egy közös képet! – mondta Jimin, mire mosolyogva odasétáltam a többiekhez. Miközben beálltam Yoongi mellé, éreztem, hogy a keze a vállamra nehezedik, mire én meg a derekát fogtam át.

- Kimchi~! – mondtuk egyszerre. Zavartan húzódtam el Yoongitól, és lassan felnéztem rá. A szemében volt valami kedvesség, amit előtte még nem láttam, legalábbis nem ennyire intenzíven, és nem velem kapcsolatban.

***

Vacsora után fáradtan dőltem be az ágyba, tudtam, hogy másnap korán kell majd kelnünk. Másodpercek alatt elaludtam, és arra keltem, hogy valaki erősen rázogat.

- Jó reggelt, álomszuszék – köszöntött Yoongi, mire morcosan felnyögtem. – Nem, nem, nincs visszaalvás, ma este már koncert van. – A hangja sokkal távolságtartóbbnak tűnt. Ennyit a kedves és aranyos Yoongiról – gondoltam magamban.

Az egész napot a színpadon töltöttük, próbáltuk a táncokat, beállították a mikrofonokat meg a hangot elrendezték, és nem tudtam nem észrevenni, hogy Yoongi kerül engem. Az egész napot inkább Namjoon és Hoseok társaságában töltötte. Teljesen össze voltam zavarodva, úgyhogy én is inkább a többiekkel töltöttem az időmet.

***

A koncert tökéletes volt, borzasztóan jó érzés volt a fanok lelkesedése, a fanservice is jó volt, és megint csak hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Zavartan néztem át a szoba másik oldalába, ahol Yoongi a telefonját nyomogatta, egy pillantást sem vetve felém. Mi a fene történt?

- Átmegyek egy kicsit a többiekhez – álltam fel.

- Ne legyél sokáig, aludni akarok, és nem akarom, hogy felkelts – mondta, mire megint csak meglepve néztem rá. Mi a fene?! Odaléptem az ajtóhoz, de nem akart kinyílni. Hiába próbálkoztam vele, sehogy sem akart megmozdulni.

- Uhm, hyung – néztem rá, mire ő unottan rám pillantott. – Nem nyílik az ajtó.

Yoongi POV

- Ne legyél balfasz, Taehyung – álltam fel unottan, majd odaléptem az ajtóhoz, hogy kinyissam, de hiába rángattam, a zár csak nem engedett. – Mi a…?

Ekkor éreztem, hogy megrezzen a telefonom. Rápillantottam és Namjoon neve jelent meg a kijelzőn. Feloldottam a zárat és megnéztem az üzenetet. Mindössze ennyi állt benne: „Szívesen.”

- Baszki, Nam! – morogtam.

- Mi történt, hyung? – nézett rám Tae értetlenül.

- Namjoon zárta ránk az ajtót – közöltem vele mogorván, majd otthagyva, visszasétáltam az ágyamhoz, hogy leüljek rá.

- De miért? – fordult utánam.

- Mit tudom én?! – mordultam rá, kerülve a pillantását, mert nagyon is tudtam, miért csinálta. Ő volt az egyetlen ember, aki tudott erről az egész őrületről, ami bennem zajlott.

- Ne hazudj! Szerintem nagyon is tudod! – emelte fel hangját. – Biztosan neki is feltűnt, mennyire elkerültél ma egész nap – tette hozzá alig hallható hangon.

- Hogy mi? – kaptam felé fejem.

- Jól hallottad! – állta a tekintetem. – Egész nap messzire elkerültél. Nem értem… Csináltam valami rosszat? Ennyire megharagudtál, amiért hozzád bújtam? Vagy az a rövid csók volt a baj? – kérdezte kétségbeesve.

Megszólalni sem tudtam, úgy meglepett kifakadása. Valóban kerülni kezdtem őt. Meglepett az a rövid csók, amit tegnap délután kaptam tőle. Jól esett. Nagyon is. Ahogy az is, hogy hozzám bújt. De aztán eszembe jutott, mi lesz, ha soha nem jut majd eszébe az az este? Ha soha nem fog emlékezni? Akkor én egy életre szenvedésre vagyok kárhoztatva. Nem arról van szó, hogy ne szeretném, sőt! Minden nappal egyre jobban magába bolondít. Csupán nem akarom, hogy a viszonzatlanság fájdalma egy idő után rátelepedjen a bandára is, tönkre téve ezzel mindent.

Lassan felálltam, félretéve telefonomat, amit eddig nyomkodtam, és megindultam felé, mert még mindig az ajtóban állt. Ahogy egyre közelebb kerültem, ő úgy hátrált egész az ajtóig, míg már nem volt hova menekülnie.

- Hyung, mit csinálsz? – Szinte nyögte a szavakat, ahogy egyre közelebb kerültem hozzá, s végül szinte hozzásimultam ajtónak feszülő testéhez. Nagyot nyelt, ahogy rám nézett. Annyira közel hajoltam arcához, hogy nem tudta, merre fordítsa fejét; láttam rajta, nincs az az isten, hogy rám nézzen.

- Csak nem félsz? – leheltem arcára. – Meg tudlak érteni, hisz most nincs hova menekülnöd. Szóval rám nézel végre? – Úgy tűnt, megmakacsolta magát, mert nem volt hajlandó felém fordulni. – Nekem így is jó! – mosolyodtam el, majd ajkaimmal célba vettem nyakának érzékeny bőrét. Finoman megharaptam, mire halkan felnyögött, de rögtön utána szorosan összezárta szemeit, s szinte rá volt írva az arcára, hogy ezt nem kellett volna. Elárulta magát, és nekem ennél nem is kellett több.

- Mit csinálsz? – kapta felém a fejét, ahogy folytattam nyaka marcangolását.

- Csak érezni akarlak megint, Taehyung – suttogtam fülébe. Ő erre nagyot sóhajtott, és nyakamba karolva kapott ajkaim után.

Taehyung POV

Mintha a kisördög bújt volna belém, egyszerűen nem bírtam nemet mondani. Kellett volna? Meg akartam adni magamat, engedni, hogy történjenek a dolgok. Fogalmam sincs, mik ezek az érzések, de egy biztos, nem bírom már többé megjátszani magam.

Vadul csókolóztunk, miközben szinte kirázott a hideg, olyan deja vu érzések törtek rám. Kicsit eltoltam magamtól, és kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Csak nem? – néztem rá döbbenten, mire ő ugyanolyan kérdően nézett vissza. – Akkor este. Amikor annyira részeg voltam. Te… - Vicces volt látni, hogy az arca másodpercek alatt váltott rózsaszínre, majd közvetlen utána mélyvörösre.

- Az úgy volt… hogy… – kezdett bele – szóval, akkor ugye… - Vett egy mély levegőt, majd a szemembe nézett. – Akarlak – suttogta, mire elakadt a lélegzetem.

- Én is – bólintottam végül, mire egy nagyon aranyos mosolyra húzódott a szája, és lassan megint megcsókolt.

Kissé botladozva elindultunk az ágy felé, és közben azon munkálkodtam, hogy pólójától megszabadítsam. Yoongi kezei hasonló módom a farmerom zipzárjánál matattak. Nagy huppanással megérkeztünk az ágyra, de ez nem tántorított el attól, hogy minél kevesebb ruhadarabot lássak rajta. Ahogy éreztem, hogy a kezei folyamatosan simogatnak, az emlékképek arról az éjszakáról fel-felvillantak az emlékeimben. A simogatások és a suttogások, éreztem, hogy egyre érzékenyebb leszek és még izgatottabb.

- Tényleg igaz, amit mondanak – suttogtam vigyorogva.

- Hogy? – nézett rám kérdőn.

- A nyelvtechnikád tényleg páratlan – vigyorogtam rá, mire hangosan felnevetett.

- Ne aggódj, hamarosan újra megtapasztalhatod – húzta le rólam a gatyát. Éreztem, hogy egyre jobban zavarba jövök, de egyben remegni kezdtem az izgatottságtól is.

Nem volt kétséges, Yoongi tudta, hogy mit csinál, ahogy újra megtalálta a számat, és közben gyengéden cirógatni kezdett. Úgy éreztem magamat, mint egy időzített bomba.

Yoongi POV

A „hogyan kergessük őrületbe Min Yoongit” definíciója: Kim Taehyung.

Minden megőrjített benne. Az illata, a bőre selymessége, a sóhajai. Mintha arra teremtették volna, hogy a puszta létezésével az őrület határára sodorva végezzen velem.

Nem engedtem neki sokáig, hogy felettem ténykedjen – hamar fordítottam a helyzeten, hogy fölé magasodhassak. Szinte azonnal ajkaira tapadtam, mohón, szenvedélyesen, mintha sosem lehetne elég belőle. A csókba nyögött mire elváltam tőle, és mélyen a szemébe néztem. Már épp megszólaltam volna, mikor szelíden elmosolyodott, félredöntve fejét.

- Yoongih – sóhajtotta.

- Hm? – pislogtam rá meglepetten.

- Szeretlek, Min Yoongi! – válaszolt komolyan.

Én csak értetlenül néztem vissza rá. Nem mertem megszólalni. Mindenre számítottam, csak erre nem.

- Már régóta… De nem mertem elmondani. Ha nem lett volna az az éjszaka… - Mutatóujjamat ajkaira helyeztem, megakadályozva így a további szóáradatot.

Vallomására nem tudtam máshogy reagálni, mit vigyorogni. Boldoggá tett. Nagyon boldoggá.

- Sssh – hallattam végül hangomat. – Én is szeretlek Kim Taehyung. Attól a pillanattól kezdve, hogy először élveztél el a nevemmel az ajkaidon. – Erre csak pirulva lesütötte szemeit. Mutatóujjamat lecsúsztattam álla alá, kényszerítve ezzel, hogy a szemeimbe nézzen. – Ne szégyelld! Nagyon élveztem – mosolyodtam el. – És azon leszek, hogy ez most is így legyen. – Erre csak még jobban elpirult, de nem volt hová rejtenie az arcát. Azonban hirtelen felém kapta fejét.

- Várj! Azt mondtad, mikor először élveztem el? M-miért, hány menet volt legutóbb?

- Kettő – feleltem. – Három lett volna, de a második kicsit durvára sikeredett és kifárasztottalak – kuncogtam.

- Durvára? Ezt hogy érted? Várj! Akkor a folt a hátamon…

- Igen, én voltam. Azt mondtad, hogy keményebben szeretnéd, amit meg is tettem, de aztán annyira rám szorítottál, hogy azt hittem, menten beléd élvezek. Ezért, hogy levezessem a feszkót, megharaptalak – pillantottam félre elszégyellve magam.

- Ne – fordította vissza a fejemet. – Én… élveztem. Mármint azt hiszem… Abból, amire emlékszem…

- Nem akartalak bántani – simítottam végig arccsontján.

- Tudom – suttogta mosolyogva, majd lehúzott magához, hogy csókot lopjon.

Felmorrantam, ahogy megéreztem nyelvét az enyémmel játszadozni.

Megunva a lassú tempót, türelmetlenül szabadítottam meg az utolsó ruhadarabtól, ami még eltakarta előlem kívánatos testét. Lassan húztam le boxerét, folyamatosan ingerelve merevedését. Messzire dobtam a feleslegessé vált textilt, majd felkeltem, hogy a sajátomat is száműzzem Taehyungé után.

Mikor visszamásztam fölé, halkan felnyögött, ahogy megérezte bőröm az övéhez súrlódni.

- Taehyung, az őrületbe kergetsz! – suttogtam fülébe, mire végigfutott testén a libabőr, és egy újabb nyögéssel ajándékozott meg. Ahogy a nyögés következtében hátrafeszítette fejét, én rátapadtam ádámcsutkájára, finoman karcolgatva azt fogaimmal.

Türelmetlen lettem, hallva az egyre szaporább sóhajait. Akartam őt, méghozzá azonnal. De nem akartam ismét fájdalmat okozni neki, ezért igyekeztem elnyomni magamban az állatias ösztöneimet.

- Yoongih! – nyögött fel magas hangján, mikor kissé elválva tőle, kezemmel kezdtem masszírozni férfiasságát, és ettől a hangtól nekem remegni kezdett az alhasam. Imádtam hallgatni. Akárcsak a mély, rekedtes hangját reggelente.

Tudtam jól, mit szeretne. Mindent láttam a szemeiben. De én még egy kicsit kényeztetni akartam. Vagy inkább kínozni? Részletkérdés.

Nyakát kíméletlenül marcangoltam, míg kulcscsontjára finom csókot leheltem. Mellbimbóira nagyobb gondot és odafigyelést fordítottam, mert már az első alkalommal is észrevettem, milyen érzékeny ezen a területen – képes voltam a végletekig húzni, csupán ezzel. Csak dobálta a fejét jobbra-balra, és igyekezett visszafogni a hangját. Én viszont hallani akartam, még ha csak halkan is, ezért jobban megszívtam mellbimbóját, ő pedig végre hallatta édes hangját. Szerettem volna még játszani vele, de már kényelmetlenül feszültem, ezért lejjebb haladtam a csókjaimmal, míg el nem értem meredező tagját.

Először csak a tövébe csókoltam, mire összerándult. Én csak bőrébe bújva mosolyogtam, de nem hagytam abba ingerlését. Csókot leheltem makkjára is, majd finoman körbenyaltam, mire felkapta a fejét.

- Yoongi, mit csi… - Én ezt a pillanatot választottam, hogy a számba fogadjam teljes hosszát, mire hátradobva a fejét sóhajtott.

Első ujjamat óvatosan csúsztattam belé, miközben még mindig rajta mozgattam fejemet, erőseket szívva rajta. Ám úgy tűnt, meg sem érezte azt az egy ujjat, így rögtön mellé vettem még egyet, hogy ollózó mozdulataimmal lazítsam el jobban és jobban. Nem mutatta jelét fájdalomnak. Csak halkan nyögött és sóhajtozott, így bátrabban tágítottam, hogy később is legalább ennyire élvezze majd.

- Yoongih… kérlekh – nyögött fel, miközben lenézett rám könyörgő szemeivel. – Kérlekh… - sóhajtotta. – Nem bírom tovább – ejtette vissza fejét a párnára. Nekem pedig ez volt a végszó, mert már én is majd szétdurrantam a vágytól.

- Öh… Taehyung… Nincs nálam semmi – eszméltem fel hirtelen, és már attól kezdtem félni, hogy ennyivel kell beérnünk, mire felemelve kezét a szoba másik végébe mutatott.

- Táska. Oldalsó seb. Óvszer és síkosító – nyögte erőtlenül.

Egy pillanatra – de tényleg csak egy pillanatra – elgondolkodtam, miért vannak nála ezek éppen itt, de úgy döntöttem, ez a legkevésbé fontos kérdés most az életemben, amire választ szeretnék kapni. Így csak kikaptam a táskából a szükséges dolgokat, és már repültem is vissza hozzá.

Még mindig lazán feküdt az ágy közepén szétterülve, ami megmosolyogtatott. Gyorsan lábai közé férkőztem, majd a síkosító tubusát mellénk dobtam, hogy magamra tudjam igazítani az óvszert.

- Várj! – ült fel hirtelen, és kikapta a kezemből a kis tasakot. – Majd én – nézett fel rám mosolyogva. És így is tett. Fogaival feltépte a kis zacskót, majd kivéve belőle a latexet felhúzta rám, amit én csak tátott szájjal, megigézve kísértem figyelemmel. Láttam már ilyet, de ez most… valahogy sokkal szexibb volt. Még mozgatta rajtam a kezét, de én ellöktem azt, és rajta is taszajtva egyet, visszatessékeltem a puha párnák közé. Ha hagytam volna neki, akkor nem húztam volna sokáig. Túlságosan felizgatott a nyögéseivel.

Kényelmes terpeszbe helyezkedett, én pedig lábai közé fészkeltem be magam. Ahogy magamra fogtam, segítve a behatolást, az arcát néztem közben. Mikor félúton jártam, összeszorította a szemeit, és megrebbent a teste, jelezve, hogy várjak egy kicsit.

- Basszus, Tae! Olyan forró vagy – haraptam be alsó ajkamat, nehogy hangosan nyögjek.

Mikor enyhült a szorítása a kezemen, amivel lábait tartottam, tovább nyomultam benne. Mindkettőnkből kiszakadt egy megkönnyebbült sóhaj, mikor végre teljesen kitöltöttem bensőjét. Megálltam egy percre, hogy megnyugodjon ő is, én is, és közben arcát vizslattam. Behunyta szemeit és úgy lélegzett mélyeket, majd finoman összevonta szemöldökét, és ezzel egy időben rám szorított.

- Taehyungh… ah… ne szorítsh ennyireh – hunytam le szorosan a szemeimet, hogy segítsem a koncentrációt.

- Ahh… Ne haragudjh, csak olyanh… olyanh jóh – sóhajtotta a szoba csendjébe. – És én annyira kívánlak – pillantott rám elpirulva. Erre csak türelmetlenül felnyögtem és mozogni kezdtem. Hiába tudtam, ha így folytatom, hamar vége lesz, már nem bírtam tovább várni. Hallani akartam őt, érezni, látni, ahogy alattam élvezkedik; hogy miattam éri utol az orgazmus.

Igyekeztem megtalálni a legkényelmesebb pozíciót és tempót, ami néhány perc múlva sikerült is, de úgy tűnt Taehyung nem akar olyan távol lenni tőlem, így felnyúlva a tarkómra csúsztatva tenyerét, lehúzott magához. Birtokba vettem alsó ajkát, finoman harapdálva, szívogatva, s közben egyre beljebb és beljebb nyomultam. Az egyik pillanatban még nyakamba karolva tartott, majd egyszer csak megfeszült a teste és hatalmasat nyögött.

- Ngh… Yoongih… Kérlekh, otth… Könyörgömh – nyüszítette magán kívül, én pedig boldogan tettem eleget kérésének. Ám mintha hirtelen elfelejtette volna, hol is vagyunk, hangosan nyögött és kiáltozott. Úgy tűnt, átléptem nála egy határt – a józanész határát. Ezért megálltam mindennemű mozgással, mire rám kapta tekintetét, amiben ott csillogott a vágy mellett az értetlenség is.

- Ne, ne, neh… - nyögte. – Kérlekh, ne hagyd abbah. – Galád módon rám szorított, mire én is felnyögtem, de próbáltam tartani magam.

- Csak akkor folytatomh, ha visszafogod magadh – lihegtem füléhez hajolva. – Ne érts félreh! Imádom, mikor így nyögsz és kiáltozol, de a többiek a szomszédban vannak – haraptam rá fülcimpájára. Csak bólintott, jelezve, hogy megértette és igyekszik visszafogni hangját.

Újra mozogni kezdtem, felvéve az előbbi tempót, de hogy segítsek neki elhalkulni, dereka alá nyúlva átkaroltam egyik kezemmel, hogy közelebb húzzam magamhoz, és szájára tapadtam, elnyelve nyögéseit.

Éreztem, hogy közeleg a mennyek kapuja, ezért másik kezemmel kettőnk közé nyúlva fogtam rá merevedésére, hogy még több ingert kapjon teste, így téve teljessé a kielégülést. Én azonban már nagyon a határon voltam.

- Elmenni ér? – nyögtem füle tövébe nyomva egy csókot.

- Érh, Yoongih – sóhajtotta válaszát. – Nagyon is érh…

Nem kellett sok és remegve léptem be kapun, mely a legcsodásabb élvezethez vezetett. Azonban nem álltam meg, míg nem hallottam őt is, ahogy a nevemet nyögve, megfeszült testtel élvezett markomba és hasfalára.

***

- Basszus, ha az előző is ennyire jó volt, sajnálom, hogy csak egy részére emlékszem – sóhajtotta, mellettem feküdve néhány perccel és egy gyors zuhanyzással később. Erre csak felnevettem, és magamhoz öleltem. – Amit a nyelveddel műveltél… - folytatta áradozását.

- Szívesen megmutatom még egyszer – kuncogtam.

- Tényleg? – könyökölt fel csillogó szemekkel.

- Csak figyelj – kacsintottam rá, majd vállánál fogva visszatessékeltem fekvő helyzetbe, én pedig ismét elfoglaltam helyemet lábai között.

***

Fansign. Megint. Épp, hogy visszaértünk az amerikai utunkról, s máris folytattuk az itthoni munkát. Én csak fáradtan döntöttem orcámat a tenyeremre, és bambultam a mellettem ülőre.

Eleinte tartottam a hazaúttól. Hogy itthon majd minden megváltozik, de nem így lett… Taehyungnál bújósabb, szexibb kis dögöt még sosem láttam. Ha a többiek nem voltak a közelben, úgy tudott nekem esni, hogy komoly gondjaim akadtak az egyensúlyommal.

Most pedig itt ül mellettem, kivirult arccal – hála a reggeli gyorsmenetnek, én pedig csak gyönyörködöm benne.

Ám hamar vissza kellett térnem Taehyung-földről, mert a fanok az elsők, és már jött is a következő.

- Szia, hogy hívnak? – mosolyogtam rá.

Csendesen eltrécseltünk kis semmiségekről, mikor ismét szembetaláltam magam a kérdéssel:

- Oppa, igaz, amit a nyelvtechnikádról mondanak? – kérdezte szemérmetlenül csillogó szemekkel, mire kedvesen elmosolyodtam.

- Erre V tud hitelest választ adni – intettem a másik felé, aki erre az asztalt borító vörös abrosz színét öltötte magára, mire én csak nagyot nevetve toltam elé a rajongó photobookját.