Ciróka - 3. rész

Cím: Ciróka - 3. rész
Páros: Yoongi-Jungkook
Korhatár: +18
Író: Yoki

Jungkook POV

Az elkövetkező hetek a kutatás jegyében teltek… nem minden „hátsó szándék” nélkül. Ám nem pusztán a kíváncsiság hajtott abban, hogy minden létező információt összegyűjtsek a férfiak szexuális kapcsolatát illetően…

Yoongival majd’ egy hónapja éltünk egymás mellett egy párként. Bár a többiek előtt még nem nagyon vállaltuk fel, és nem hangoztattuk, magunk között már letisztáztunk mindent, és végül úgy döntöttünk, nekem Ő kell, neki pedig én. És idővel a kapcsolatunk eljutott oda, amikor én már úgy éreztem, ideje szintet lépni… Akár egy videojátékban, csak ez sokkal izgalmasabb. Minden szuperül alakult. Jól kijöttünk egymással, megértettük egymást, és bizony a stúdiós incidens óta is történtek már dolgok. Csak épp az utolsó küszöböt nem léptük még át.

A szabadnapunkat élveztük a dormban henyélve, mikor hallottam Namjoont bejönni. Lent volt Jin hyunggal a stúdióban reggel óta. Mikor belépett, az első, ami feltűnt, az a furcsa mosoly az arcán; és ami ennél is érdekesebb volt, hogy Jin hyung arcát is ugyanaz a furcsa, mindentudó mosoly terítette be. A másik dolog, ami szemet szúrt, az a Namjoon kezében lévő pendrive volt. Biztosan alkottak valami újat…

- Srácok! – kiáltotta el magát Namjoon, hogy mindenki meghallja. – Mindenki a nappaliba!

Én a kanapén tengettem a napomat, így maradtam, ahol voltam. Hobi és Taehyung is előtámolyogtak szobáikból, és végül Yoongi is megjelent álmos fejjel, szemeit dörzsölgetve. De édi… Most tuti dühös, amiért felkeltették… Végül mellém telepedett, fejét a vállamra ejtve, laposakat pislogva a többiek felé.

- Bocsi, hogy megzavarom a pihit, de találtam valamit a stúdióban, amit muszáj megbeszélnünk – kezdett bele Nam. Úgy láttam, próbál komoly lenni, közben mégis alig tudta visszafogni a mosolyát. – Kook, kölcsönkérhetem a laptopod? – mutatott az eszközre, ami az ölemben pihent.

- Persze – nyújtottam felé, ő pedig bedugta a pendrive-ot, keresgélt egy ideig, majd elindította a hanganyagot, amit mutatni akart nekünk.

- Majd én megtanítom neked, milyen a kemény munka – hangzott fel a hangszóróból Yoongi hangja, én pedig ledermedtem. – A végén pedig az a magas hang is ki fog jönni – folytatódott a lejátszás. Egyre csak fogtam a fejem és éreztem, ahogy vörösödöm. Yoonginak kellett egy kis idő, míg felfogta, mit hall. Ekkor egyenesbe vágta magát mellettem, feszülten kémlelve a többiek arcát. Én képtelen lettem volna most rájuk nézni.

Namjoon nem kapcsolta ki ezek után sem, és csak ekkor jött az igazi műsor: a sóhajok és nyögések elég egyértelművé tették, hogy mi folyt közöttünk, ám amikor meghallottam a következő mondatot, szégyenemben Yoongi nyakába bújtam.

- Yoongi, mit csi…

- Cssst! Élvezni fogod, csak nyugi…

- Uramisten! Yoongih… Ah… Mit csih… Ah… Édesh… istenemh…

- Ne! Nem kell! Tudom, hogy szexben és szerelemben az a szabály, hogy adni és kapni, de… De én most csak adni szeretnék neked. Annyit, amennyit lehet, és minden viszonzást mellőzve.

- T-Te… Te azt mondtad… szerelemben…

- I-Igen. Szeretlek Jungkook.

És Namjoon itt kapcsolta ki. Eddig szó nélkül ült mindenki, de legfőképp mi ketten. Pedig azt hittem, Yoongi felpattan majd, és rászól Namjoonra, hogy hagyja abba… de nem tette.

- Azta! – szólalt meg elsőként Jin hyung, pedig biztos vagyok benne, hogy ők már tucatszor végighallgatták. – Nem hittem volna, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni, Yoongi – vigyorgott felénk. Én tekintetemmel próbáltam ledöfni hyungomat, míg Yoongi csak egy gúnyos mosolyt küldött felé.

- Nos? Nem akartok mondani valamit? – nézett ránk komolyan Namjoon. Minden jókedv eltűnt a szeméből. Nem tudtam megszólalni, csak vártam, hogy Yoongi mondjon valamit.

- El akartuk mondani – szólalt meg csendesen. – De nem most. Egyszer… Nem arról van szó, hogy ne bíznánk bennetek, vagy ne gondolnánk komolyan… Egyszerűen csak így jött ki a lépés – nézett végül Namjoonra, majd a többieken is végigfutatta tekintetét.

- Értem. Fiúk? Valami hozzáfűznivaló? – nézett a többiekre a leader is.

- Nos, engem nem lepett meg, hisz Jungkook elmondta – szólalt meg először Jin. – Nekem nincs ezzel semmi bajom. Látom Yoongin, hogy szereti, és belepusztulna, ha Kook nem lehetne az övé – vigyorgott szemérmetlenül. – Nem hinném, hogy befolyásolná a munkát. Elég felnőttek már ahhoz, hogy tudják ezt kezelni – váltott komolyabb hangnemre.

- Hát… Én is sejtettem, hogy van valami – szólt közbe Taehyung. – Kook mostanában sok időt töltött Yoongival, ami elég fura volt, de így legalább értem.

A többiek is sorra elmondták a véleményüket és az ítéletüket, miszerint ez befolyásolja-e a csapatmunkát.

- Eléggé képmutató dolog lenne tőlem, ha támogatnám a homoszexuálisokat, közben pedig megtagadnám a két barátomat. De csak addig működhet ez, amíg kordában tudjátok tartani, és nem szivárog ki semmi – zárta le végül a megbeszélést a leader döntése.

Yoongival mindketten nagyot sóhajtottunk, bár szerintem én a megkönnyebbüléstől, ő pedig a fáradtságtól.

A kis affér után mindenki visszatért a napi tevékenyégéhez, ami ez a legtöbbjüknél a pihenésben merült ki. Én is visszavonultam kuckómba, ám nem szándékoztam lustálkodni. Úgy terveztem, még kutakodok kicsit. Voltak bizonyos dolgok, amik megmozgatták a fantáziámat, így gondoltam, utánanézek kicsit.

Végül a nagy kutatásból nem lett semmi, ugyanis – valamilyen érthetetlen oknál fogva – Jin hyung engem fogott be, hogy segítsek a vacsora elkészítésében. Igazából szeretek besegíteni, közben jókat beszélgetünk, és mindig kapok kóstolót is. De most jobban örültem volna, ha hagy egy kicsit.

Nagy nehezen kivonszoltam magam a konyhába, majd be is álltam a szolgasorba. Jin közben halkan arról kérdezgetett, merre halad a kapcsolatunk Yoongival. Elmeséltem neki körvonalakban, hogy mik történtek, és hogy minden rendben.

Majd fél órával később már tálaltunk is. Mindenki helyet foglalt, ám a légkör percekig igen feszült volt. Senki nem mert megszólalni. Még én is csak fél szemmel sandítottam a mellettem ülő Yoongira, aki szintén engem lesett csendesen. A hallgatást végül a másik oldalamon ülő Taehyung törte meg, miközben én tovább kanalaztam a levesemet.

- Na és… megtaláltátok azt a magas hangot? – fordult felém hirtelen, mire én a velem szemben ülő Hoseokra köptem a levesem egy részét. A többiekből kitört a nevetés, még Yoongi is elmosolyodott egy pillanatra.

- I-Inkább ne beszéljünk erről – válaszoltam csendesen.

- Várj, ez azt jelenti, hogy ti még nem is…

- Mondom, NE beszéljünk erről – szakítottam félbe, nyomatékosan kérve tekintetemmel, hogy hanyagolja a témát.

A vacsora további része csendesen telt. Időnként felhangzott egy-egy kuncogás, de ilyenkor eleinte én néztem rájuk meglehetősen csúcsán, egy idő után pedig Yoongi vette át a szemmel gyilkolást, és ekkor abba is maradt a jókedv. Amint tudtam, befejeztem a vacsorát, és ott is hagytam a társaságot, hogy lehetőségük se legyen a piszkálódásra. Nem akartam hallgatni a megjegyzéseiket. Így is elég kínos volt, ahogy kiderült ez az egész. Meg kell ígértetnem Yoongival, hogy többször nem rosszalkodunk a stúdióban. Végül a szobámba vonultam a kíváncsi társaim elől. Fürdéshez készülődtem, mikor hallottam a kopogást. Nagyot sóhajtottam, mert újabb faggatózóra számítottam.

- Gyere – szóltam végül csendesen, reményemet vesztve, hogy ez az este se lesz már nyugodt. Ám meglepődtem, mikor a vendégem hátulról átkarolt, és nyakamba temetkezett, mélyen magába szívva illatomat. – Yoongi – sóhajtottam.

- Hogy érzed magad? Ugye nem bánt nagyon a dolog? Mármint… hogy kiderült… - szólalt meg komoly hangján.

- Tessék? Dehogy! Csak kissé kínos volt, hogy így tudták meg – vágtam rá. – Nem zavar, ha tudják. És akkor is melletted maradtam volna, ha ellenzik. Csak titokban… ahogy eddig – fordultam meg karjai közt.

- Komolyan mondod? – pislogott rám nagy szemekkel.

- Persze. Hisz tinédzser vagyok, az a dolgom, hogy megszegjem a szabályokat – vigyorogtam rá.

- Te tényleg komolyan beszélsz – nézett rám még mindig meglepetten.

- Igen. Mert szeretlek, hyung – közöltem vele, egyenesen korom-szemébe nézve.

- A-Azt mondtad… szeretsz? – tolt el picit magától.

- Igen – sütöttem le szemeimet zavaromban. – Nem azért nem mondtam eddig, mert ne éreztem volna, csupán vártam a megfelelő alkalomra. És hát… Hát ez sem az, de… Úgy éreztem, ideje hallanod – pillantottam rá ismét.

- Igen. Ideje volt. Gyere ide – rántott magához, és századmásodpercnyit sem tétovázva húzott ajkaira.

Azt hiszem… Azt hiszem, még sosem éreztem ilyen szenvedélyesen csókolni. Csókolt ő már hevesen, szerelemmel és vággyal telve, de ilyen érzelmek még sosem áradtak felőle. Boldogan hagytam, hogy birtokba vegye nyelvemet, hogy aztán egy rövidebb csatát vívva az irányításért, átvegye azt felettem.

- Vanh… Van kedved velem fürdenih? – vált el tőlem néhány perc, talán óra, elteltével. Mindketten gyorsan vettük a levegőt, szinte már hiperventilláltunk, így csak egy bólintásra futotta tőlem.

Összeszedtem a cuccaimat – na meg az idegeimet – míg Yoongi is elment a saját szobájába néhány ruháért. Mint a gyerekek karácsony napján ajándékbontáskor, csupán annyira lehettem izgatott. A pillangók, azok az édes, gyilkos pillangók ismét felcsapták szárnyaikat gyomromban, és a szívem is akkorára dagadt, hogy úgy éreztem, kiszorítja lassan tüdőmet a helyéről. Remegő lábbakkal álltam a zuhany alá, és reszkető kezekkel nyitottam meg a csapot. A zuhatag alatt állva igyekeztem a légzésemre koncentrálni, hogy valamelyest normalizáljam azt, nehogy Yoongi azt higgye, pánikrohamom van. Ugyanis semmiféle rohamom nem volt, csak éppen Yoongi még sosem kérte, hogy fürödjünk együtt. No, nem azért mintha valami szégyellnivaló lett volna rajtunk, csupán tiszteletben tartottuk, hogy a fürdő közös helyiség, és ha mi egyszer egymásba bolondulunk, akkor a többiek nem jutnak egyhamar folyóvízhez – legfeljebb a konyhában, de az meg hogy nézne már ki, hogy a konyhai mosdónál mosakodjanak. Egyszóval ez volt az első alkalom, hogy együtt zuhanyozhattunk, és nem titkolt szándékom volt kipróbálni, amit az elmúlt hetek kutatásai során tanultam. Perverz, perverz Jungkookie.

Hiába a percekig tartó mélylégzéssel egybekötött relaxáció, amint hallottam az ajtót nyílni, az egészet dobhattam ki a kukába – a pulzusom a plafonon keresztül szándékozott távozni, aminek köszönhetően, hiába a hideg víz, az arcom pirosságát még egy paradicsom is megirigyelhette volna. Hallottam némi motoszkálást, ami azt jelentette, hogy Yoongi is épp megszabadul a ruhaneműktől, majd nyílt a zuhany ajtaja, és azonnal át is öleltek karjai hátulról.

- Szia, édes – suttogta a fülembe, majd egy leheletnyi puszit nyomott nyakam bőrére. Én erre hangosat sóhajtottam, mire ő elkuncogta magát. – Hiányoztam? – harapott rá fülcimpámra.

- Mm… - Több nem tellett tőlem. Inkább arra koncentráltam, hogy ne ragadjanak el az érzelmek túlzottan, hiszen nekem még tervem volt a hátam mögött álló félistennel. Megunva a játszadozását, megragadtam a karját és magam elé rántottam, majd azzal a lendülettel neki is löktem a csempének – megérdemlik, hetekig szótlanul hagytak szenvedni… Yoongi csak felszisszent – gondolom a hideg érintésre –, de szólni egy szót sem szólt. Tekintetemet mélyen az övébe fúrva igyekeztem lelke mélyére látni, majd lágyan megcsókoltam. Nem értette, mire fel ez a nagy önbizalom, de azért visszacsókolt. Ahogy teltek a percek a mi levegőnk is úgy fogyott, miközben egyre vehemensebben faltuk egymást. Én azonban, kihasználva a bennem tomboló adrenalin-löketnek köszönhető önbizalmat és bátorságot, finoman ellöktem magamtól Yoongit, majd tekintetét nem eresztve térdeltem le elé. Ahogy haladtam egyre lejjebb, az ő szemeinek nagysága úgy közelítette meg egy tányérét.

- Kookh… mégis… mégis mit műv… Ahh… - Hallottam, ahogy feje a csempének ütődik, ahogy én lassan eresztettem teljes hosszát nyelvem mellé. – Baszki Jungkook – nyögött fel hangosabban, ujjait pedig már csurom vizes tincseim közé vezetve irányított. Ahogy kezemet is bevetettem nyelvem mellé, éreztem, hogy hajamat egy csomóba gyűjtve kapaszkodik a gyönyör hatására. Nem kellett volna ránéznem se, akkor is tudtam, hogy közel jár – én azonban nem bírtam ki. Látni akartam az arcát; a gyönyörben úszó, vágytól izzó arcát, ahogy elélvez. Éreztem, ahogy egyre nagyobbra nő a számban, és éreztem a remegéseket is, melyek előre jelezték, hogy itt a vég. Ekkor mélyre engedtem őt, és éreztem, ahogy nedve lassan végigfolyik torkomon. – Basszus Kookh – pillantott le rám. – Ez valami… valami isteni volt…

Pihegett még egy darabig, én pedig gyönyörködtem benne. Ezt akartam látni. Ezt, ahogy kipirult arccal, lihegve dicséri a nevemet.

Ezek után nem húztuk sokáig az időt, nehogy a többiek gyanút fogjanak, micsoda disznóságokat műveltünk mi odabent. Akkor lepődtem meg, mikor Yoongi utánam jött a szobámba.

- V-Valami baj van? – néztem rá nagyokat pislogva.

- Nem. Csak ma itt alszok – jelentette ki teljes nyugodtsággal, bevetődve ágyamba. – Miért? Talán baj?

- Nem, dehogy – vigyorodtam el, majd mellé is kucorodtam.

Korán álomba szenderültem, hála Yoongi cirógatásának, így hajnalban teljesen kipihenten ébredtem az ismerős ujjak érintésére.

- Valami baj van, hyung? – kérdeztem suttogva. Még sosem ébresztett fel az éjszaka közepén.

- M-m… Nincs semmi – csókolt a nyakamba. – Csak gyönyörködöm. – Bár nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott, ahogy ő sem láthatta, hogy én fülig pirultam. Sosem tudtam megszokni, hogy így bókolt nekem. – Kook?

- Hm?

- Nem bánod, ha… megérintelek? – Bár nem volt ebben a szóban semmilyen szexuális töltet, én mégis értettem, mit szeretne.

- Nem – sóhajtottam.

Egyik kezével felsimított combomon, majd előre nyúlva becsúsztatta kézfejét boxeromba. Finoman, lágyan simogatta éledező tagomat, de nekem ennyi is elég volt, hogy hangosan sóhajtozzak. Lassan leügyeskedte rólam az egyetlen ruhadarabot, amit viseltem, majd vádlimtól haladva felfelé, lehelet-csókokkal borította testemet. Keze a fenekemre siklott és masszírozni kezdett, majd miután jól megdolgozta izmos testrészemet, bejáratomnál folytatta munkáját.

A kutakodásom alatt több helyen olvastam, hogy a tágítás fájdalommal járhat, de Yoongi olyan gyengéd volt, hogy szinte meg sem éreztem. Csak a kellemes, bizsergető érzés járt át, ahogy belülről masszírozott tovább. Közben csókjaival elérte nyakamat, amikkel végül tarkómat ajándékozta meg. Tudta, mennyire érzékeny vagyok ott, és nem is kellett csalódnia – azonnal végigjárta testemet a libabőr és hangosat nyögtem.

- Ez az, hallasd csak a hangod – hajolt fülemhez.

Mivel egyre inkább csak élveztem, amit velem művelt, nem telt sok időbe, míg két ujjával folytatta a felkészítésemet.

- Gyerünk Kook, had halljam azt a gyönyörű hangod – lehelte nyakamra, majd finoman rá is harapott egyik inamra. Én nem mertem túlzottan kiereszteni a hangomat, nehogy a többiek felébredjenek rá, de mikor nyelve simogatásával áttért gerincem vonalára, hogy oda is nedves csíkot fessen, már nem tudtam visszafogni magam – hangosat sikkantottam az érzésre. – Jófiú – kuncogott a fülembe.

Éreztem, ahogy megmozdul a matrac alattam, majd Yoongi határozott mozdulattal fordított hasra. Lábaival terpeszbe kényszerített, majd éreztem, ahogy ő is elhasal mögöttem. Sejtettem, mire készül, olvastam róla, hogy mekkora örömet tud okozni, de sosem gondoltam, hogy át is élhetem. Ő mégis megtette. Kezeit segítségül hívva húzta szét két félgömbömet, majd nyelvét belém mártva izgatott tovább. Azt hittem, azon nyomban elélvezek az érzéstől, és még csak magamhoz sem kellett volna nyúlnom. Valami isteni volt, hogy éreztem magamban síkos, izmos szervét, de igyekeztem tartani magam – nem akartam, hogy idő előtt érjen véget, most, mikor végre megléphetnénk az utolsó lépcsőfokot.

- Ahh… Yoongih – nyögtem hangosan, már rég nem törődve a hangerővel.

- Mondd csak szerelmem! Mondd, mit szeretnél, és máris megteszem neked.

- Kérlekh… Kérlek, ne kínozz tovább – könyörögtem. Ekkor a hátamra fordított, majd miután megszabadult pólójától, térdem alá nyúlva tolta fel lábaimat egészen mellkasomig, és úgy folytatta módszeres kínzásomat. – Kérlekh… Könyörgömh… - Már szinte önkívületi állapotban nyöszörögtem alatta, miközben ő nyelvével dolgozott bejáratomnál, egyik kezével pedig merevedésemet ingerelte. Csak dobáltam a fejem jobbra-balra, közben pedig könyörögtem a megváltásért, ami csak nem akart jönni.

- Csak még egy kicsith… Még egy kicsit tarts ki – hajolt fölém, majd lágy csókkal próbált csitítani.

Végül ő is megszabadult alsójától, úgy támaszkodott vissza fölém. Egy percig csak bámultunk egymásra, elveszve a másik lelkének tükrében, majd le nem véve rólam tekintetét, a fejem fölé nyúlt, hogy az éjjeliszekrényem fiókjából előhalássza a síkosítót. Még mindig lelkemben kutakodva kente be teljes hosszát, és a tubust félredobva, bejáratomhoz igazodva, lassan hatolt belém. Akkor eresztette el tekintetem, lehunyva szemeit, mikor nem tudta tovább elviselni a forróságot, amivel körbeöleltem.

- Bassza meg – szakadt fel belőle, majd homlokát mellkasomnak támasztva próbálta összeszedni magát. Lassan nyomult tovább, amitől majd megőrültem – arra vágytam, hogy teljesen kitöltsön, hogy végre teljesen birtokba vegye a testemet, de nem akartam sürgetni. Sejtettem, milyen kínzó lehet neki a forróság, és az a szűk, szorító érzés.

- Minden rendben? – kérdeztem pár perc elteltével.

- Perszeh… Csak ez… ez valami hihetetlen érzés – nyögött fel. Végül hosszas küzdelem árán, de addig nyomult bennem, míg teljesen ki nem töltött. – Jól vagy? – nézett le rám aggódva, mert egész eddig egy nyikkanás sem hagyta el ajkaimat.

- Persze – mosolyogtam rá szelíden. – Csak nem akartam azzal is húzni az agyad, hogy a füledbe nyögdösök és sóhajtozok – vigyorogtam rá.

- Ez kedves tőled, de ha megkérhetlek, most már ne fogd vissza magad – vigyorgott vissza szemérmetlenül, és meg is mozdult bennem, amitől én néma sikolyra tátottam ajkaimat.

Szinte egymásba olvadtunk, úgy öleltük a másikat, ahogy együtt mozogtunk. Mintha nem lett volna elég közel a másik – csak szorítottuk egymást, mintha eggyé akarnánk válni.

- Y-Yoongih… várjh – álltam meg a mozgásban, erre kényszerítve őt is.

- Mi a baj? Fáj valahol? – nézett rám rémülten.

- Nem, nem dehogy! Csak… szeretnék kipróbálni valamit – sütöttem le tekintetem szégyenlősen.

- Oh… rendben, amit csak szeretnél – mosolyodott el megkönnyebbültem. – És mit szeretnél?

Nem mondtam semmit, csak cselekedtem – átfordítottam magunkat, hogy én legyek felül, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe, és azonnal lovagló mozgásba kezdtem. Yoongi azonnal a csípőmre kapott, hogy segítse a mozgásomat.

- Basszus Kook, olyan gyönyörű vagy! – sóhajtotta, de a vége nyögésbe fulladt, ahogy én csavartam egyet a csípőmön. Erre rászorítva csípőmre magára húzott még jobban, amivel elérte azt a bizonyos pontot a testemben, amitől hangosat sikítottam. Ezek után így lovagoltam tovább, ő pedig azon munkálkodott, hogy minél többször megérintse gyönyörközpontomat, amitől a végére már csillagokat láttam.

- Kookh… Énh… ah… mindjárth… - nyögte.

- Akkor gyerünk! – néztem le rá ködös tekintetemmel. – Gyerünk, hyung, élvezz belém – nyögtem kéjes hangon, és úgy tűnt, neki ez volt az utolsó csepp a gyönyör-pohárban.

- Baszki Kookh… - rántott magára, miközben éreztem, hogy belülről forróság tölt el.

Éreztem azt is, ahogy bennem lüktet az orgazmus utóhatásaként, ezért lovaglásommal segítettem neki, hogy az utolsó cseppjeit is élvezze. Ám úgy tűnt, magához tért, és rájött, hogy én kicsit lemaradtam, így újra csípőmre marva húzott jobban és jobban magára.

- Ah… hyungh… el fogokh… ah…

- Igen, érzem – nyögött velem egy ütemben. – Annyira… feszülszh… ah… Gyerünk Jungkook, élvezz!

Nekem sem kellett több! Úgy magára húzott, hogy egy hangosabb nyögés kíséretében élveztem hasára, és éreztem, hogy újból megfeszül egész testében. Ott pihegtem még mindig rajta ülve, és próbáltam magamhoz térni, ahogyan ő is.

- Basszus Kook, nem hiszem el, hogy dupláztál! Ez valami… szédítő érzés – vette még mindig szaporán a levegőt. Én csak elégedetten vigyorogtam, és dagadtam a büszkeségtől, hogy miattam élvezett el – kétszer is.

Egy alaposnak nem mondható tisztogatás után – értsd: gyors fürdés zsebkendővel – visszabújtam ölelő karjai közé.

- Várjunk csak – szólaltam meg pár perc múlva. – Honnan tudtad, hogy mit hogyan?

- Azt hiszed, csak te kutakodtál az elmúlt hetekben? – mosolygott rám.

- Honnan veszed, hogy kutakodtam? – néztem rá kérdőn.

- Néha a te gépeden olvasgattam, és az előzmények árulkodóak – vigyorgott.

- Ezek szerint… te is készültél rá? – Úgy meglepett a dolog, hogy elfelejtettem, hogy nekem tulajdonképpen mérgesnek kellene lennem, amiért kutakodott a gépemben.

- Igen, már hetek óta. De eleinte nem tudtam, mennyire hajlasz a dolog felé. De amikor megláttam, hogy te is ilyenekről olvasgatsz, akkor úgy döntöttem, ideje meglépni…

- Örülök, hogy megléptük. Már nagyon vágytam rád – bújtam álla alá.

- Igen, én is – simogatta tincseimet. – Szóval, jössz fürdeni? De ott vissza kell fognod a hangodat, mert visszahangzik – nevetett.

- Először is: mintha itt nem visszhangzott volna. Másodszor: most örülök, ha fel tudok kelni innen – nevettem én is.

***

A reggeli kis afférunk után kissé leharcoltan ültünk le reggelizni. Többen még félálomban emelgették evőeszközeiket, és próbáltak betalálni a szájukba, de voltak olyanok is, akik a korai órák ellenére is fittek voltak. Például Taehyung, aki csak úgy tömte magába a reggelit, közben pedig próbálta hyungjait szórakoztatni, hátha attól felélednek.

Hirtelen megint felém fordult, mint tegnap az ebédnél, mire én előre felkészítettem magam lelkileg a kérdéseire.

- Szóval… hallottam, megtaláltátok azt a magas hangot – vigyorgott szemtelenül rám és Yoongira, mire én a reggelimet ismét Hoseokra köptem.

- Már megint? Miért mindig én? – nézett rám szemrehányón.

- Ne haragudj, hyung – pislogtam bociszemeimmel, bocsánatkérőn.

- Tudod, fel kellett volna vennetek, mert ezt azért a stúdióban mégsem csinálhatjátok – folytatta Tae a baromságait.

- Hyung! – szóltam rá vészjóslón. – Lehet, hogy idősebb vagy, de attól még szétrúgom a segged, ha nem hagyod abba.

- Jungkook, ne beszélj csúnyán – szólt rám fásultan Seokjin.

- Igen Kook, ne beszélj csúnyán – helyeselt Taehyung, én pedig erre teljesen bepöccentem. Ám előre tudta, mit akarok, így gyorsan felugrott ültéből, és menekülőre fogta.

Még akkor is őt kergettem, mikor a többiek már indulásra készen álltak az ajtóban. Épp feléjük rohant az üldözött vad, én pedig utána, mikor éreztem, hogy elkap egy kéz és magához ránt.

- Engedj el, hyung! Most kinyírom Taehyungot! Ne aggódj, majd táncolok helyette is, megoldom – kapálóztam Yoongi karjaiban.

- Hagyd! Inkább öltözz, mert elkésünk! – szólt csitítóan. Végül feladtam, hogy levadásszam legifjabb hyungomat, és Yoongi tanácsát megfogadva, elindultam öltözni. – Siess, mert még gyakorolnunk kell azt a magas hangot! – Mikor hátra fordultam, hogy tekintetemmel feldaraboljam, csak rám kacsintott, mire a többiek nevetésben törtek ki, tudván, hogy mindenkit nem ölhetek meg egy reggel alatt…