White Day
Cím: White Day (AU)
Páros: Yoongi-Jimin
Korhatár: +16
Író: Yoki
Ajándék Chuwi Nun-nak :) A blogját itt találjátok: http://chuwins.blogspot.hu/ :)
Páros: Yoongi-Jimin
Korhatár: +16
Író: Yoki
Ajándék Chuwi Nun-nak :) A blogját itt találjátok: http://chuwins.blogspot.hu/ :)
Yoongi POV
Március 14. White Day. Romantika, csöpögős zenék és filmek. Édességhalmok... Ez mind szép és jó. Kivéve olyan embernek, akinek az alapvető romantikával is nehézségei akadnak. Félreértés ne essék, én tudok romantikus lenni! Sokan ki sem néznék belőlem, mennyire. De nem megy minden nap minden percében. Emiatt sokszor veszekszünk Jiminnel...
Jiminnel akkor találkoztam először, mikor ide kerültem középiskolába. A szüleim munkát kaptak Szöulban, így iskolát kellett váltanom. Éppen érettségi előtt...
Jimin akkor volt első éves. Az első találkozásunk igen érdekesre sikeredett. Konkrétan ráestem szegény srácra. Az igazgatóiba tartottam, ő pedig éppen távozóban volt az irodából. Ám én olyan nagy lendülettel akartam jelezni az érkezésemet az igazgatónak, hogy mikor ő épp kinyitotta az ajtót, nem elég, hogy az öklöm az ajtó helyett az ő arcát találta el - és ennek következtében megtántorodva épp arra készült, hogy közelebbről szemrevételezze a durva szálú szőnyeget - még utána kapva rá is zuhantam.
Ezek után annyira szégyelltem magam, hogy felajánlottam neki, hogy ellátom a sérüléseit, amit ő el is fogadott. Meghívtam magunkhoz iskola után, lefertőtlenítettem a sebeit, majd beragasztottam őket. Emlékszem, nagyon cikinek tartottam, hogy csak "cuki kutyusos" ragtapaszunk volt otthon - ahogy anyám nevezte. De őt egyáltalán nem zavarta, csak aranyosan mosolygott rajta. Ezek után beszélgetni kezdtünk, és másnap már együtt mentünk iskolába.
Nem telt sok időbe, míg rájöttem, hogy teljesen belehabarodtam...
Az első csókunk igen bénára sikeredett, de minél többet gyakoroltunk, annál jobban ment. Egyre hosszabbra nyúltak a csókjaink, és egyre szenvedélyesebbek lettek. Szépen lassan felfedeztük egymás testét, először csak apró, félénk mozdulatokkal, simításokkal, majd egyre bátrabbá válva, már szemérmetlenül nyúltunk egymás pólója alá és nadrágjába.
Mindig elvörösödöm, mikor szóba kerül, hogy anyukája egyszer rajtakapott minket. Aznap este moziban voltunk;későn ért véget a film, így hazakísértem, ő pedig a bejárati ajtóban elkapott. Az övcsatomnál fogva rántott magához és tapadt ajkaimra. Nagy sóhajjal engedtem nyelvét a sajátomé mellé, Jimin pedig az ajtó melletti falnak lökött, mire nagyot nyekkentem hevességétől. Ő csak újra ajkaimat tépte, miközben ujjai felfedező útra indultak nadrágom belseje felé.
- Jimh... Jiminh! - kaptam el csuklóját. - N-Nem kéneh - nyögtem halkan, miközben ő nyakamat harapdálta.
- De én akaromh - lehelte nedves bőrömre, amitől libabőrös lettem. - Kérlekh - sóhajtotta, én pedig feladva az ellenkezést nyögtem, és elengedtem csuklóját. Ő ezt kihasználva, boxerom alá csúsztatta ujjait, és rámarkolva férfiasságomra kezdett masszírozni. Jólesően sóhajtoztam keze munkájától, és annyira beindított, hogy végül nem voltam képes tétlenül állni és várni a végem. Azt akartam, hogy neki is jó legyen, hogy ő is ugyanúgy veszítse el a józan eszét, mit én. Ezért nadrágja után nyúltam, hogy bekíváncsiskodva alá, rámarkolhassak merevedésére. Ő egy kicsit hangosabban nyögött fel az érzésre, és anyukája ezt a pillanatot választotta, hogy kinézzen az ajtón.
- Fiúk! Nahát! Mit csináltok idekint? Miért nem jöttök be? - kérdezte végigmérve minket. Még szerencse, hogy Jimin olyan közel állt hozzám, hogy nem látszott semmi abból, hogy mi épp kielégítjük egymást. Kívülről úgy tűnhetett, hogy csak ölelkezünk.
- Mi csak... csak beszélgetünk - válaszolt Jimin nagy nehezen. - Mindjárt megyek - próbált mosolyogni, de én annyira gonosz voltam, hogy ezt választottam a tökéletes időpontnak, hogy rászorítsak, mire ő alig tudta visszafogni nyögését.
Anyukája csak nagy szemekkel mustrált minket, majd kedvesen mosolyogva elköszönt tőlem, és becsukta az ajtót. Ezek után - az adrenalinnak hála - nem kellett sok egyikünknek sem.
Egy hónapja - pont Valentin napon - voltunk együtt először. Előző nap összevesztünk, mert nekem nem jutott eszembe, milyen nap következik, mire Jimin berágott rám, mondván, mekkora tuskó vagyok, hogy még ezt sem tudom észben tartani. Próbáltam kiengesztelni, így vettem egy doboz bonbont neki, és ezzel állítottam be hozzá, ahol nagy meglepetés várt. Az első, ami feltűnt, hogy egyedül voltunk - a szüleit valamilyen varázslatos módon eltüntette otthonról. A másik, ami furcsa volt, hogy ennek ellenére finom illatok szálltak felém a konyha irányából. Csendesen léptem a helyiségbe, és eltátottam a számat.
- T-Te tudsz főzni?
- Yoongi! Nem hallottam, hogy megjöttél - mosolygott rám. - Még nincs kész - pillantott vissza a tűzhely felé.
- Mi ez az egész?
- Én... Csak szerettem volna bocsánatot kérni a tegnapért - sütötte le szemeit.
Én egy nagy lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és szorosan magamhoz öleltem.
A meglepetés vacsorát egy újabb ajándék követte, amit végül a hálóban kaptam meg... aztán a fürdőben... és a nappaliban.
Most pedig egy ékszerüzletben álldogálok tanácstalanul. Nem akartam megint csokoládét vinni neki - bár tudom, így illene. De a végén azt kapnám, hogy csak felhizlalom.
- Segíthetek? - lép végül oda egy eladó.
- Igen. Öh... én... a barátomnak szeretnék valamit... - Az eladón láttam, hogy azonnal megértette, így a kevésbé csili-vili ékszerek felé kalauzolt. Végül egy ezüstláncot választottam egyszerű, téglalap alakú medállal, amibe egy szívet gravíroztattam az elejére, a hátuljára pedig egy Y-t és egy J-t.
- ChimChim! Megjöttem! - léptem be lakásukba.
- Szia! Nappali! - hallottam kiáltását.
Ledobáltam a cuccaimat, és az ékszerdobozzal a kezemben a nappali felé indultam.
- Szia! - csókoltam nyakába, áthajolva a kanapén.
- Szia! - fordult felém vigyorogva, és visszahúzva magához szájon csókolt.
Letelepedtem mellé a kanapéra, és átöleltem vállát.
- Találd ki mit hoztam neked - bújtam nyakába, és míg ő a TV-nek szentelte figyelmét, én nyakának bőrét cirógattam nyelvemmel.
- Remélem, nem megint csokit - lesett rám szeme sarkából. - A múltkoritól is tuti felszedtem pár kilót.
Erre csak elmosolyodtam.
- Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni. Egyébként pedig egy rossz szavad nem lehet! Kellően lemozogtuk a bonbon kalóriáit.
Erre ő is elmosolyodott.
- Ez igaz. Szóval? Mit hoztál? - Átadtam neki a kis bársony-dobozt. - E-Ez meg mi? - meredt rám nagy szemekkel, és azonnal kikapcsolta a TV-t.
- Csak egy kis... apróság. White Day van, és nem akartam megint édességet hozni, mert tudtam hogy így reagálnál. Ezért hoztam valami maradandót.
Remegő ujjakkal nyitotta ki a kis dobozt, és csodálva nézte az ékszert az apró medállal.
- Jajj, Yoongi! - suttogta meghatottan. - Ez... olyan szép - emelte rám tekintetét. Láttam, hogy szemei lassan megtelnek könnyekkel.
- Jajj, u-ugye nem fogsz sírva fakadni?
- Nem - szipogott. - Csak a szemembe ment valami.
- Jajj, te - öleltem magamhoz vigyorogva.
- Segítesz feltenni? - tolt el magától.
- Persze - vettem át a vékony láncot.
Az este további részében egymáshoz bújva feküdtünk a kanapén, és miközben én őt cirógattam, ő a medálját simogatta vékony ujjaival.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése