Pókerarc

Cím: Pókerarc
Páros: Taehyung-Jungkook
Korhatár: +18
Író: Yoki

- Ajj! Nem hiszem el, hogy mindig én veszítek! – morgolódott Jungkook a pókerasztalnál.

- Még szép, hogy mindig elveszíted a meccset, hiszen képtelen vagy pókerarcot vágni! – nevetett V, és a többiek is vele nevettek.

- Pedig nem ártana megtanulnod – szólt közbe Rapmon. – Az interjúknál sem árt, ha az ember tudja uralni a saját arcvonásait. Főleg kínos kérdéseknél hasznos – folytatta az oktatást a leader.

- Tudom! De egyszerűen nem megy! – szomorkodott a kis maknae.

- Ne aggódj, majd mi segítünk! – ajánlkoztak a többiek.

- Igen, majd gyakorlunk veled – karolta át a kisebbik vállát V, hogy így vigasztalja.

- Kösz, srácok! Rendes tőletek! – mosolyodott el halványan.

***

- Jól van, akkor kezdjük! – ült le J-Hope Jungkook elé az ágyra. A többiek körbeállták őket, és a kisebb arcát lesték.

A feladat egyszerű volt: minden tag leül a maknae elé és pofákat vágnak neki, ő azonban nem nevethet, ki kell bírnia pókerarccal az egészet. Hopie nyitotta a sort – sorban vágta a pofákat, ám nem jártak sikerrel, Jungkook szinte az első grimaszra elnevette magát.

- Kookie! – szólt rá a leader. – Az volna a lényeg, hogy kibírd nevetés nélkül!

- De, hyung! – kapkodta a levegőt a leszidott. – Ezt mégis hogy lehet kibírni nevetés nélkül!?

- Az a lényeg, hogy gyakorolj – veregette meg a legkisebb hátát V. – Próbáld meg visszafogni magad.

És így ment ez egész este, de mindhiába… Csak annyit értek el, hogy Jungkook feje tiszta vörös lett a visszatartott nevetéstől. Végül V elégelte meg a dolgot:

- Hyung! – szólt Rapmonhoz. – Ez így nem fog menni. Amíg nincs tétje, addig úgysem tudunk vele mit kezdeni. Menjünk inkább és együnk valamit, már nagyon éhes vagyok.

Leültek hát az asztalhoz, hogy közösen megvacsorázzanak és megbeszéljék a jövő heti teendőket.

***

Végre pihenés. A ritka napok egyike, mikor mindenki lazulhat és azzal foglalkozhat, amivel akar. Az utóbbi pár nap nagyon fárasztó volt mindenki számára a próbák és fellépések miatt, és emellett nem adta fel senki, hogy Jungkook végre megtanulja uralni arcvonásait, így minden este gyakoroltak vele. Láttak rajta némi javulást, de V-nek volt igaza, hogy amíg nincs tét, addig látványos eredmény sem lesz.

Jin az ebédet készítette a konyhában, míg a többiek a nappaliban foglalták el magukat. Rapmon és Suga a sarokban ültek a két fotelben, telefonjaikon játszottak és közben ötleteiket osztották meg a másikkal szövegekről, dallamokról. Jimin a kanapén elterülve olvasott, míg J-Hope a földön hasalva lapozgatott egy magazint. V és Jungkook a kanapé előtt ültek a földön, Kookie V ölében, és így játszottak a konzolon valami stratégiai játékot. V próbálta tanítgatni a kisebbet különböző taktikákra, Jungkook pedig igyekezett követni hyungja tanácsait.

Ahogy V a maknae vállán pihentette fejét, egy furcsa gondolat ütött szöget a fejében. Már lassan egy hete azon agyalt, hogyan segíthetne Kookie-nak, hogy megtanuljon uralkodni magán, de eddig nem sokra jutott, mert tudta, mindegy mit talál ki, addig úgysem lesz hatása, míg nincs tétje a dolognak. Most pedig, mint derül égből helikopter, egy nagyon gonosz terv fogant meg agyában.

Hosszú ideje volt már, hogy annyi szabadnapot kaptak volna, hogy randizni mehessenek, vagy egyáltalán bárminemű kapcsolatot létesíthessenek a másik nemmel, így mindenki egy kicsit feszült volt, és érezhető volt a levegőben a felgyülemlett tesztoszteron, ami sokszor veszekedéshez vezetett, vagy szimplán tomboláshoz. Ezt V is nagyon jól tudta…

Talán két éve kezdődhetett nála? De az is lehet, hogy mindjárt az elején… Csak sokáig nem volt hajlandó beismerni még saját magának sem, nemhogy másoknak… Volt egy pillanat… egy igen erőteljes pillanat…

Minden egy hazafelé úton kezdődött az autóban. A többiek már régen elaludtak, s ő sem állt messze attól, hogy szemei lecsukódjanak a fáradtságtól, de azért még tombolt benne az adrenalin, ami minden fellépés velejárója volt. Kook ott aludt a vállán, vagy legalábbis ő azt hitte. Mikor azonban lenézett rá, a kisebb nagy szemekkel bámult vissza, ajkai résnyire nyíltak a csodálkozástól, és egyre csak nézett. V-nek akkor nagyot dobbant a szíve, mikor azokba a csillogó szemekbe nézett, és mikor lejjebb pillantott a szétnyílt ajkakra, úgy érezte, mintha áramütés érte volna – minden porcikája beleremegett. Akkor értette meg, hogy tovább nem titkolhatja saját maga előtt, hogy hogyan is érez…

- Hyung! – rántotta vissza gondolataiból a kisebb. – Itt mit csináljak? – mutatott a képernyőre Jungkook.

- Csak menj tovább – utasította, majd gonosz mosolyra húzódtak ajkai.

V alapjáraton nem volt gonosz teremtés, csak túl régóta türtőztette magát, és úgy tűnt, most egyszerre zúdul rá az elmúlt két év minden elfojtott vágyakozása. Először őrültségnek gondolta tervét, de rájött, hogy más módja nincs annak, hogy a kis maknae-nak végre megtanítsa, hogyan kell pókerarcot vágni…

Szerencséje volt, mert a hűvösebb idő miatt Jin rájuk parancsolt, hogy takarózzanak be, mielőtt megfáznak, így kezeit szabadon mozgathatta a takaró alatt anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volna… leszámítva Jungkookot…

- T… Tae… - akadt el Jungkook lélegzete, amint megérezte a másik simogató kezét az ölén.

- Sss… - hajolt a füléhez. – Csak gyakorlunk egy kicsit. Tudod: pókerarc – suttogta olyan halkan, hogy senki nem hallhatta, s közben lassan simogatta Jungkook ölét.

- D… Deh… - akart tiltakozni, ám a gondoskodó kéz túl jól esett nemesebbik részének, melynek igen régen volt már része hasonlóban. Így hát behunyta szemét és beharapta alsó ajkát, hogy koncentrálni tudjon. Érezte, hogy forrósodik az arca, ahogy V keze egyre merészebben masszírozta őt. Mikor pedig kinyitotta szemét, Jinnel találta szemben magát.

- Kookie, beteg vagy? Olyan piros az arcod. Nem érzed jól magad? – simította kezét a fiatalabb homlokára.

- N-Nem, hyungh… teljesenh… teljesen jól vagyok – hadarta végül, majd megpróbálta rendezni arcvonásait.

V eközben arcát a másik nyakhajlatába temette, egyrészt, hogy elrejtse gonosz mosolyát, másrészt, hogy orvul megtámadja azt a finom, puha bőrt a maknae nyakán. Csak arra nem számított, hogy ezzel mit vált ki a másikból. Jungkook ugyanis nagyot nyögött, mikor megérezte a nedves nyelvet nyakán siklani.

- Jungkook, minden rendben? – figyelt fel erre a leader is. – Biztosan jól érzed magad? Ne mérjük meg a lázad? Úgy csillognak a szemeid, és egyre pirosabb az arcod – aggódott.

- Nem, hyung… nem kell. Jól érzem magamh… nagyon ish – halt el a hangja.

Jungkook tudta, ha ez így megy tovább, le fognak bukni. Így próbált uralkodni magán, az arcvonásain, a testén. Ám vannak dolgok, amiket az ember nem irányíthat…

- Jó fiú – lehelte V a kisebb fülébe. – Egyre jobb vagy – harapta meg a fülcimpáját, majd még merészebb dologra vetemedett. Kezét egyenesen a másik boxerébe vezette, hogy végre megérinthesse annak férfiasságát, ami már a gondos kezeknek hála kő kemény volt. Erre Jungkookban bennrekedt a levegő. – Folytasd a játékot – adta az utasítást halkan.

Jungkook eleget tett ennek, és próbált a játékra koncentrálni a szorgosan dolgozó kezek helyett, ám ez igazán nehéz feladatnak bizonyult.

- Hyung… kérlek – suttogta könyörögve V felé fordulva.

- Mire kérsz? – vigyorodott el V. – Mit szeretnél jobban? Ha abbahagynám… vagy ha folytatnám?

Erre már a fiatalabb nem tudott mit felelni. A teste nagyon is kívánta a törődést, de jól tudta, annyira nem gyakorlott még, hogy itt, a többiek előtt meg tudná ezt tenni anélkül, hogy le ne buknának.

- Rendben… A hallgatást beleegyezésnek veszem – játszott tovább fülcimpájával és nyakának finom bőrével.

- N-Neh… - sóhajtotta Jungkook.

- Mi az? Megint meghaltál? – nézett fel telefonjából Suga.

- M-Mi? – fordult felé zavart tekintettel Kook. – Jah… Nemh… Énh… Énh… - De nem tudta befejezni a mondatot, mert V épp ezt a pillanatot választotta, hogy makkjával kezdjen játszadozni, így csak annyira futotta erejéből, hogy lehunyja szemeit és nyeljen egy nagyot.

- Te mi? Biztos jól vagy? Nagyon furcsán viselkedsz? Áh… mindegy, biztos a fáradság miatt – rendezte le magában Suga.

- Aha, biztos – nevetett V. – Figyelj oda jobban, Kookie, mert nemsokára jön a végjáték – szólt rá a fiatalabbra, nem kis célzattal.

Jungkook ekkor már nem is látta a képernyőt, és a kontrolleren is össze-vissza nyomogatta a gombokat. Már csak arra volt képes, hogy remegjen az idősebb kezei között, várva a beteljesülést. Ám ekkor hirtelen…

- Jajj, Kook, így sosem fogod megtanulni. Hagyjuk abba, majd folytatjuk holnap – kapta ki a fiatalabb kezéből a kontrollert, kikapcsolta a játékot, és a tv-t valami zenecsatornára kapcsolta. Jungkook nagyon csalódott volt, és nem utolsó sorban ingerült. Épp csak egy hajszál választotta el attól, hogy a másik kezébe élvezzen, mikor az hirtelen abbahagyta a kényeztetést.

- M-Mi? – tért magához egy kicsit. – De… Én…

- Hm? – nézett rá mosolyogva V.

- Taehyung… ez… nem volt fair – mordult rá az idősebbre, majd hirtelen felpattant – már amennyire a helyzete engedte – magával rántva a takarót is, nehogy lebukjon. Azonban nem tudta nem észrevenni, hogy a másik hirtelen maga elé húzva térdeit ült tovább és nézett fel rá. Ezután Jungkook bevonult a fürdőbe, hogy lehiggadhasson.

Nem akarta elhinni, hogy mit művelt majdnem; hogy mit tett vele az egyik legjobb barátja, és hogy ő ezt hagyta neki. Csak csendben állt a tükör előtt és hitetlenkedve bámulta saját tükörképét. Egy pillanatra behunyta szemeit és ott folytatta, ahol V abbahagyta: elképzelte, milyen lett volna, ha folytatják. Szemei azonnal kipattantak, mert fájón lüktető férfiassága ellenkezett mindezzel. Egy pillanatra elgondolkozott, mi lenne a legjobb megoldás: ha könnyítene magán, vagy ha megpróbálna lehiggadni. Végül döntött. Ismét behunyta szemét és mélyeket lélegezve igyekezett nyugalmat erőltetni testére. Tudta, gyorsabb volna a másik megoldás, de azt is tudta, hogy azt csak egy módon érhetné el… ha Rá gondolna. Azt pedig nem érezte helyesnek.

- Elvégre a barátomról van szó. Még ha róla is. Még ha… kívánom is – dörmögte arcképének.

- Miért beszélsz magadban? – szólalt meg csendesen minden bajok forrása a háta mögül, majd csukódott az ajtó és kattant a zár.

- Taehyung, kérlek, menj most ki – nézett rá a tükörből esdeklően. A másik azonban fittyet hányva minderre, közelebb lépett a fiatalabbhoz és hátulról átölelve őt nézte tükörképüket.

- Azt hiszem, ezt a pókerarcot még gyakorolnunk kéne – mosolyodott el halványan V, miközben mohó tekintettel méregette a másikat.

- Nem, nem kéne. Majd megoldom máshogy – szólalt meg sietve, szinte már pánikolva Jungkook.

- Taehyung! – jött kintről Jimin hangja. – Jin üzeni, hogy ha Jungkook rosszul van, segíts neki, amiben kell. – Erre a szólított ördögi vigyorral bámulta a tükröt, s benne a kisebb rémült tekintetét.

- Rendben – érkezett a válasz. – Még szép, hogy segítek – mondta már halkabban, inkább csak Jungkooknak, majd kacsintott egyet, mire a másik hirtelen megfordult, hogy menekülőre fogja a dolgot. Ám V nem hagyta ennyiben, és amint a másik megfordult azon a szűk helyen, kezei között, elkapta Kook tarkóját, és végre megízlelte a régen vágyott ajkakat. Jungkook ledermedve állt és csak tűrt, majd mikor feleszmélt, hogy mi is történik, megpróbálta eltolni magától az idősebbet.

- Tae… neh – nyögte.

- Miért ne? Érzem, hogy kívánsz engem, hogy a bőröd azonnal felforrósodik, ahogy hozzád érek, hogy felizgat, amit veled teszek – hajolt a füléhez, hogy úgy suttogjon bele, bebizonyítva, mit tud kiváltani belőle, aminek meg is lett az eredménye.

- Ahh… - nyögött egy nagyot Kook, majd szorosan összezárva szemeit próbált koncentrálni, hogy ellen tudjon állni. – Lehet, de… - Azonnal szája elé kapta kezét, mikor rájött, hogy elszólta magát. Félve nyitotta ki szemeit. V pedig csak mindentudóan vigyorgott rá.

- Tudtam – hajolt közelebb Jungkookhoz, olyan közel, hogy az ajkaira lehelte szavait. – Tudtam, hogy te is akarsz engem; hogy ugyanúgy kívánsz, mint én téged. – Azzal a kisebb ajkai után kapott, hogy újra és újra megízlelhesse azokat. Jungkook először csak állt a meglepettségtől: teljesen elképedt attól, amit hallott.

Jungkook legalább annyira szenvedett az elmúlt évek alatt, amennyire idősebb barátja… ha nem jobban. Ahányszor meglátta, amint V beharapja alsó ajkait vagy elmosolyodik, mindig megmozdult benne valami, a lábai remegni kezdtek, a gyomra hirtelen összeszűkült, és ilyenkor képtelen volt bármi értelmeset mondani.

Amint elmúlt a döbbenet első hulláma, olyan szenvedéllyel viszonozta a csókot, amin V is meglepődött. Mindketten belenyögtek a csókba, mikor nekiütköztek az ajtónak. V gyorsan fordított a helyzeten, hogy ő irányíthasson, de csak pár percig élvezte ki a helyzetet.

- Kookh… ha-hagyjuk abba – vált el a fiatalabb ajkaitól, még mindig az ajtónak támaszkodva, levegőért kapkodva. – Nem lesz ennek… jó vége… ha most nem állunk leh.

- Mi? Már megint? – mordult rá V-re. – Nem hagyhatsz így itt – könyörgött.

- De – nyelt egy nagyot, ahogy végignézett a másikon. – De igen, itt hagyhatlak, mert… mert én már nem érem be csak ennyivel – markolt rá Kook ölére, mire az felnyögött, ahogy egész testében megremegett. – Éreznem kell tégedh… mélyenh… de… - Elhalt a hangja, ahogy magában gyötrődött, és próbált felülkerekedni teste szükségletein és szíve vágyain.

- Nem fogom hagyni, hogy csak úgy itt hagyj – mondta határozottan Jungkook. – Túl régóta vágyakozom már utánad; az érintésed után, a tested után. Ha kell, erőszakot alkalmazok – fenyegetőzött, mire V elnevette magát.

- Erőszakot? Ellenem? Nem vagy kicsit szemtelen? – nézett fel a határozott szempárba. – Mégis miféle erőszakot tudnál alkalmazni ellenem? – nézett még mindig, kíváncsian.

- Hát ilyet… - Azzal megszabadult fölsőjétől, így V végre egészen közelről is megcsodálhatta kidolgozott testének finom vonásait. Nagyot nyelt, mielőtt megszólalt volna:

- Ezt… Ezt nevezed te erőszaknak? – próbált gúnyosan mosolyogni, de a látvány túl csábító volt, hogy hatásos legyen.

- Igen. Szelíd erőszak – vágta rá a maknae.

- Cch – nevetett fel a másik kínjában. – Kérlek, Kook… ne csináld ezt – nézett fel könyörgőn a még mindig határozott szempárba. – Nem akarom, hogy miattam menjen tönkre bármi is. Vagy, hogy megbánj valamit.

- Nem fogok. És ezt be is bizonyítom neked – ragadta meg V vállait és fordított a helyzeten. V-t szelíden, de határozottan az ajtónak nyomta, majd azzal a lendülettel le is térdelt elé és elkezdte kibontani őt farmerjából.

- J-Jungkookh… - akadt el az idősebb lélegzete, ahogy megérezte férfiasságán a hűvös levegőt. – Ahh… Jézusom – kapott a kilincshez, hogy valamiben megkapaszkodhasson, mikor Jungkook a szájába vette teljes hosszát. Lenézett a kisebbre, és úgy érezte, ha nem gyakorolta volna évek óta az önfegyelmet, menten elélvezett volna: ahogy a fiatalabb felnézett rá, miközben kiengedte őt szájából és lassan vissza… életében nem látott ennél szexibb dolgot. Keze önkéntelenül Kookie hajába vándorolt, hogy gyorsabb tempóra ösztönözze, amit Kook készségesen meg is tett. – Óédesistenem – nyögött fel levegő után kapva. – Honnan a fenéből tanultad ezt? – nézett le a térdeplőre, de azonnal meg is bánta: a látvány még mindig kínzóan gyönyörű volt számára. És amikor Jungkook egészen mélyre engedte őt… - Kookh… ha-hagyd abbah! Különbenh… ahh… - A szorgosan munkálkodó Jungkook nagyon jól tudta, mi lesz, ha nem hagyja abba. De ő nem érezte magát elég erősnek és kegyetlennek ahhoz, hogy ezt megtegye, így folytatta, bevetve kezeit is, hogy a másiknak még nagyobb örömet okozzon. – Jungie… El… El fogokh… Basszush… - És ez volt az utolsó, amit még ki tudott préselni magából, mielőtt elérte őt a végjáték – ahogy nemrég fogalmazott.

Ezek után csak arra volt képes, hogy lecsússzon az ajtó tövébe, szembe a kis maknae-val, aki elégedetten mosolygott rá, miközben szája szélét nyalogatta eltévelyedett cseppek után kutatva.

- Hyung, nagyon finom vagy – kacsintott az idősebbre.

- Kook… te… - nézett rá nagy szemekkel. A látvány, hogy Jungkook a szája szélét nyalogatja, miután ő a szájába élvezett, újra felszította benne a vágyat a másik iránt. – Irtó szexi vagy – nézett rá gyengéden. – Mikor lettél te ennyire perverz? – vigyorodott el.

- Nem volt nehéz dolgom mellettetek – viszonozta a vigyort.

- Te pimasz! Gyere ide – ragadta meg a másik haját tarkóján, majd közelebb húzva csókra invitálta a fiatalabbat, amit azonnal viszonzott is. – Remélem, tudod, hogy ezek után nem érem be holmi pettinggel vagy előjátékkal – vált a mosoly az arcán egyre perverzebbé, mire Kook nagyot nyelt.

V megszabadult nadrágjától és pólójától, majd felállt, magával húzva a kisebbet is, hogy aztán őt is kihámozza szűk farmeréből.

- Szent ég! Milyen nedves vagy – csodálkozott V.

- Mert… felizgattak a hangok, amiket kiadtál – válaszolt szégyenlősen.

V – miután megszabadította a fiatalabbat is minden ruhaneműtől – gyors csókot lehelt Kook ajkaira, majd határozottan megfordította őt, hogy a tükör felé nézzen.

- Azt szeretném, ha látnád magad – hajolt füléhez. – Hogy te is lásd, milyen gyönyörű vagy. – Ahogy Jungkookra nézett, semmi kétséget nem hagyott affelől, hogy mennyire kívánja őt: szemei csak úgy lángoltak a szenvedélytől. A fiatalabb szót fogadott neki, és próbálta magát kívülállóként, más szemszögből szemügyre venni. – Sajnálom, de nincs nálam se síkosító, se semmi más, amit használhatnék, így nincs más választásom – suttogta, mire Kookon végigszaladt a libabőr. Ám ami ezután következett, arra ő sem volt felkészülve.

V leguggolt, majd miután kezeivel átmasszírozta Jungkook formás fenekét, finoman széthúzta a két félgömböt, hogy nyelvével síkosítsa be a másikat.

- Ahh… Taehyung! – nyögte vékony hangon, s nagyon igyekeznie kellett, hogy ne sikítson fel az érzéstől. Egyfelől nagyon szégyellte magát, másfelől nagyon is izgatta a gondolat, hogy az idősebb mit művel a testével. Olyannyira markolta a mosdó szélét, hogy ujjai belefehéredtek, ám csak így tudta megakadályozni, hogy ott rogyjon össze. És amikor megérezte magában V első ujját, levegő után kezdett kapkodni.

- Nyugi – lehelte nyakának izzadt bőrére V. – Ne hunyd le a szemed! – utasította. – Azt akarom, hogy lásd magad – ragadta meg állkapcsát, hogy a tükörrel szembe fordítsa fejét. – Olyan gyönyörű vagy – nyögte fájdalmasan. V-nek nagyon kellett küzdenie saját magával, hogy ne siessen el semmit. Nagyon kívánta már a fiatalabbat. El akart merülni benne, amilyen mélyen csak lehetséges. De fájdalmat sem akart okozni; nem akarta, hogy Jungkook esetleg mégis megbánja majd mindezt.

- Hyung… kérlekh – könyörgött ködös szemekkel a tükörből pillantva vissza V-re. – Téged akarlak…

V-nek sem kellett több: három ujját kihúzva magát helyezte Kook bejáratához, és lassan kezdett nyomulni befelé. Jungkook úgy érezte, mentem szétszakad, de nagyon igyekezett, hogy fájdalmát elrejtse a másik elől: nem akarta, hogy V visszakozzon, és magára hagyja őt hatalmasra nőtt vágyával. Így hát csendben tűrte és várta a folytatást. Ám egy perccel később arra eszmélt, hogy V abbahagyta a mozgást. – Hyung, miért álltál le? – nézett vissza rá még mindig a tükörből, és szemei szinte könyörögtek a folytatásért.

- Annyira szűk vagyh – lehelte a másik, Jungkook hátának támasztva homlokát. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Bár nem rég élvezett el, ez a forró és szűk test túl érzéki, túl finom volt a számára. Néhány perc elteltével azonban összeszedve maradék akaraterejét és önfegyelmét, még beljebb nyomult, míg ki nem töltötte a másikat teljesen.

- Taeh… Annyirah… - nyögött fel Jungkook.

- Igenh… Tudomh… - válaszolta elgyötört hangon.

Amíg V arra várt, hogy Jungkook megszokja a helyzetet, annak arcában gyönyörködött: az izzadságtól homlokára és halántékára tapadt hajában, vágytól csillogó szemeiben, kipirosodott ajkaiban.

- Végem vanh – sóhajtotta, majd Jungkook gerincének vonalát kezdte elhalmozni forró csókokkal. A fiatalabb erre megrázkódott, túlságosan érzékeny területet érintett a másik, s nemsokára már nyögéseivel telt meg a szűk fürdőszoba. Ebből V tudta, hogy a másik készen áll, így lassan megmozdította csípőjét.

- Ahh… hyung, kérlek! – Szinte már nyüszített a kínzóan lassú tempótól Jungkook. – Nem bírom ezt a lassú tempót!

- Sajnálom, deh… Minden percét ki akarom élvezni – mormolta V Kook vállát harapdálva. Egyik kezével a fiatalabb mellkasát tartotta, másikkal pedig a gondoskodást már igencsak igénylő férfiassága után nyúlt.

Bár V valóban minden együtt töltött másodpercet szeretett volna kiélvezni, ő sem bírta sokáig a lassú tempót, így egyre csak gyorsított, míg Jungkook nem könyörgött megváltásért.

- Hyungh… kérlekh… nem bírom – nyögte kínok között.

- Várj mégh… csak… csak egy kicsit! – Mellkasát tartó keze most felcsúszott a másik torkára, hogy maga felé fordíthassa a fiatalabb fejét, így kérve tőle egy szenvedélyes csókot, ám kezét ezután is ott tartotta, így kényszerítve Jungkookot, hogy fejét hyungja vállára ejtse hátra. Ennek következtében azonban megváltozott a testtartása is, így V könnyebben érhette el érzékeny pontját.

Jungkook azt gondolta, hogy a gyönyör nem lehet ennél kínzóbb, ám amint V elérte azt a pontot, felsikoltott az élvezettől. – Hyung, kérlek! – könyörgött keservesen.

- Igenh, éreztem – válaszolta V, majd a másik nyakát harapdálva hatolt be újra és újra, eltalálva Kook prosztatáját, amivel minden egyes alkalommal egy-egy kiáltást váltott ki a kisebből. – Jungieh – szólalt meg néhány lökéssel később. – Engedd megh… Engedd, hogy beléd élvezzek – lehelte Kook fülébe.

- Megengedem – nyögte. – Csak csináld már, kérlek – könyörgött továbbra is.

V-nek sem kellett több. Még mélyebbeket lökött a másikon, közben kezét ütemesen mozgatva a másik férfiasságán.

- Gyerünk, Kookh – harapta meg a fiatalabb fülcimpáját. – Azt akarom, hogy nézz a tükörbe, és az én nevemet kiáltsd, amikor elélvezel. – Erre nem is kellett sokat várnia V-nek: Jungkook, ahogy kérte tőle, a tükrön keresztül szeretője szemébe nézve, az ő nevével az ajkán élvezett V kezére, s mikor az idősebb megérezte maga körül összezárulni a másik izmait, követte őt az élvezetbe.

***

- Rosszul esett a hidegzuhany? – nézett ki a konyhából Jin, amint nyílt a fürdőszoba ajtaja és megjelent Jungkook.

- T-Tessék? – nézett legidősebb hyungjára Jungkook.

- Akkorát sikítottál – magyarázta Jin. – V hidegzuhanyt alkalmazott, hogy lejjebb vigye a lázadat, nem?

- D-D-De – felelte nagy zavarában Kook.

Kellett nekik néhány perc a fürdőben, mire összeszedték magukat. Váltottak még egy gyors csókot, majd mintha mi sem történt volna, kiléptek a kis helyiségből. Arra azonban nem is gondoltak, hogy minden kihallatszott, amit odabent műveltek.

***

Jungkooknak ezek után nem jelentett nagy nehézséget a pókerarc. Valahányszor kínos kérdést kapott egy interjún, csak V-re gondolt, a kis kalandjukra, és idülten mosolygott tovább. Ezzel azonban társai agyára is ment valahányszor leültek egy pókermeccsre, mert amint elkezdték a játékot, Jungkook magára öltötte ezt az elégedett mosolyt, így senki sem tudta, mire gondol pontosan. Ahogy azt sem tudták, hogy minden ilyen alkalommal V és Kook lába az asztal alatt találkozott, hogy egymást hergeljék az asztal rejtekében.