Másnapos szerelem - 2. rész

Cím: Másnapos szerelem - 2. rész
Páros: Yoongi-Taehyung
Korhatár: +18
Írók: Yoki (Yoongi), Yeolli (Taehyung)

Yoongi POV

Olyan aranyos, amikor elpirul. Még sosem éreztem ilyet. És mindezt egyetlen éjszaka után… Néha már úgy vagyok vele: az sem lenne baj, ha nem tudná meg soha, csak had maradjak mellette. Még ha ez egy múló érzés is, amit nem hiszek. Ismerem magam… Nem sűrűn érzek még csak hasonlót sem, így ha valamikor mégis előfordult velem, az sokáig tartott. Mint mikor eldöntöttem, hogy idol lesz belőlem. Nem múlt el az érzés, akármennyire próbáltak lebeszélni róla. És ez… ez most sokkal mélyebb.

***

- Hunyd be a szemed és nyisd ki a szád – álltam Taehyung elé hátra tett kezekkel, mire kétkedve méregetett.

- Miért? – nézett még mindig gyanakvóan.

- Csak csináld – vigyorogtam. – Hidd el, élvezni fogod – kacsintottam rá.

Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi, főleg azok után, amit mondtam, de végül behunyta szemeit és résnyire nyitotta kívánatos ajkait. A szájába csúsztattam egy kocka csokoládét, mire felpattant a szeme, mikor megérezte kedvenc édessége ízét. Szája elé kapta kezeit meglepettségében és lassan szopogatni kezdte a desszertet. Én csak vágyakozva néztem rá, és hirtelen mindennél jobban szerettem volna csokoládévá transzformálódni.

- Ezt meg hogy? Én is alig tudok szerezni – nézett rám csillogó szemekkel, majd nyakamba ugrott, én pedig, kihasználva az alkalmat, szorosan magamhoz öleltem.

- Megdumáltam manager hyungot. Mondtam neki, milyen sokat dolgoztál mostanság, és hogy megérdemled a kényeztetést. Tessék – nyújtottam át neki az egész táblát.

- Jajj, hyung, annyira köszi – ölelte át derekamat és nyakamba bújt.

Nehéz volt megállni – szinte lehetetlen – hogy ne szívjam be mélyen az illatát, vagy ne simítsak végig a hátán.

- Nagyon szívesen – toltam el picit magamtól, hogy szemébe nézhessek. – Érted bármit. – Azzal homlokon csókoltam.

Egy pillanatra meglepődött, majd hirtelen fájóan rövid csókot nyomott számra, mire ledermedtem.

- Jajj, bocsánat, hyung! Én csak… Én nem akartam… vagyis… - nézett rám elpirulva. Ez lehetett volna az a pillanat, mikor elmondok neki mindent, de valamiért nem volt hozzá bátorságom. Pedig általában kimondom, ami a lelkemet nyomja, de ezúttal cserbenhagyott a költői vénám.

***

Néhány hét eltelt azóta az este óta. És néhány dolog megváltozott. Abban a néhány hétben is körülötte legyeskedtem, de úgy láttam, őt ez nem zavarja, én pedig boldog voltam, hogy a közelében lehettem. Aztán egyik estére kimenőt kaptunk, ezért elmentünk arra a helyre, ahol Tae születésnapját ünnepeltük – bár most csak vacsorára maradtunk. És onnantól kezdve nagyon fura dolgok történtek.

Az egyik esti fellépésen annyira felhúzott, hogy kivételesen nem cipeltem magammal a fürdőbe, mert szerettem volna egyedül lenni, hogy könnyíthessek magamon. Nem is gondoltam semmi rosszra, hisz mindenki tudja, hogy hozzám nem lehet bejönni. Éppen ezért nyugodtan hunytam le a szemem, és kezdtem kényeztetni magamat kezemmel, mikor meghallottam az ajtó nyitódását.

- Ah… bocs, hyung – intett oda Taehyung. – Csak behoztam a törölközőmet – mutatta fel, és le is tette a tartóra. Én meg csak pislogtam, még arról is megfeledkeztem, hogy épp magamat szorongatom, amiből nem tudom mennyit láthatott. Ám amint kiment, próbáltam ott folytatni, ahol félbeszakított. Azonban nem telt el két perc és megint hallottam nyitódni az ajtót.

- Ne haragudj, hyung! Ígérem, többször nem török rád. Csak olyan feledékeny vagyok – mosolygott bocsánatkérőn, majd odasétált a törölközőhöz, amit az előbb behozott, és kivitte magával.

- Mi a…? – álltam értetlenül. Fejemet végül a hideg csempének döntöttem és próbáltam koncentrálni, hogy minél előbb letudjam a problémámat, de alig néhány perccel később ismét hallottam a jól ismert hangot. Elharaptam a nyögést, ami épp kicsúszott volna a számon.

- Hyung! – jelent meg Taehyung a zuhanyzó bejáratában. – Nem bánod, ha csatlakozom? – vigyorgott rám. Erre már végképp nem tudtam mit felelni. Mit is mondhattam volna? Hiszen ott álltam előtte tök pucéran, mereven tisztelegve előtte, ráadásul pont őmiatta.

Taheyung POV

Úgy éreztem, mintha az ördög bújt volna belém. Teljesen tisztában voltam azzal, hogy mit csinál, és igenis jól esett, hogy kitolok vele azzal, hogy ki-be járkálok. Mikor másodjára is kijöttem megfogadtam, hogy hagyom, had fejezze be a dolgát, végtére is pasik vagyunk, nem mintha én nem csinálnám. Aztán meggondoltam magam, és újra beléptem a fürdőbe. A lámpa nem égett, így csak kintről szűrődtek be haloványan a kinti fények, de azért tisztán kivehető volt, mi folyik itt.

- Mármint fürdésre gondoltam – kuncogtam fel, miközben megeresztettem a vizet. – Mindjárt visszajövök – léptem ki és nevettem fel. Valamiért nagyon élveztem, hogy majdnem szó szerint megszorongathattam egy kicsikét. Miután összeszedtem a pizsamámat és visszaléptem a fürdőbe, ő már végzett, és be is mászott a kádba, így nem láttam, pontosan mit csinál.

- Néha úgy érzem, nem vagy annyira ártatlan, mint mutatod – nézett fel, valamiféle furcsa csillogással a szemében, miközben a szája apró mosolyra húzódott. Levettem a felsőmet, majd a gatyámat, és bemásztam neki háttal a kádba.

- Nem tudom, miről beszélsz – vontam meg a vállamat, és a kezembe vettem a szivacsot. Yoongi felült és kikapta a kezemből a tárgyat, majd körkörös mozdulatokkal elkezdte lemosni a vállamat.

- Mennyire emlékszel arra, hogy mi történt a múltkori ivás után? – szögezte nekem a kérdést, mire nagyot nyeltem.

- Őszintén szólva, nem sok mindenre. Kellene valamire emlékeznem? – néztem rá kérdőn. Időközben áttért a másik vállamra, egy kicsit elidőzve a lapockámnál.

- És mondd csak, mikor jöttél rá, hogy a pasikat szereted? – Basszus, elmondtam neki?

- Ha arra gondolsz, amikor véletlenül megcsókoltalak, az nem volt komoly, csak nagyon örültem a csokinak, és hát, tudod… úgy értem, minden bandában szokás az ilyen, pláne ha valami variety show-ba kell mennünk… – kezdtem el hablatyolni.

- Hát persze, persze – suttogta a fülembe, mire éreztem, hogy libabőrös leszek. Aztán hirtelen eltűnt mögülem, és oldalra se mertem nézni, miközben ő kiszállt a vízből és a dereka köré tekerte a törölközőt.

- Hamarosan indulunk a koncert turnéra, és ki tudja, mi történhet olyankor, mikor távol vagyunk az otthontól – jegyezte meg, miközben kiment a fürdőből. Döbbenten meredtem utána. Na, ez meg mi a fene volt?

***

Már egy jó ideje a repülőgépen ültünk, mindenki aludt körülöttem, és én is már nagyon közel álltam ahhoz, hogy elaludjak, de valahogy nem volt kényelmes az ülés. Az ötös sorban ültem középen, mellettem Jungkook, a másik oldalamon Yoongi. Mind a ketten teljesen ki voltak dőlve. Ahogy a gép megrázkódott egy kicsikét, Yonngi feje átdőlt az én oldalamra, majd a feje ránehezedett a vállamra. Elmosolyodtam magamban, ahogy ránéztem. Így tényleg aranyos volt. A szája kicsit nyitva volt, halkan szuszogott. Behunytam a szemem és másodpercek alatt elaludtam. Később elgémberedett tagokkal ébredtem fel. Nagyot ásítottam, miközben oldalra néztem, elkapva Yoongi pillantását.

- Meg a nyálad is kifolyt – mondta vigyorogva, mire én zavartan a számhoz kaptam.

- Nem is vicces – jegyeztem meg duzzogva, amire ő halkan felkuncogott, majd megfogott egy zsepit, kicsit bevizezte, és óvatosan elkezdte letörölni az államat. Az arcát fürkésztem, de nem igazán tudtam leolvasni róla semmit. Miért kell ennyire titokzatosnak lennie?

- Közel vagyunk már? – köszörültem meg a torkomat.

- Mindjárt érkezünk – mutatott a térképre, amin valóban írta, hogy 3 óra van hátra a leszállásig.

Yoongi POV

Olyan volt, mintha mindent direkt csinálna. De ha nem emlékszik semmire, akkor miért?

Szeretek turnézni. Ilyenkor azt csinálhatom kifulladásig, amit igazán szeretek. És ilyenkor viszonozhatjuk igazán a fanoknak azt a sok szeretetet, amit tőlük kapunk.

***

Amint leszállt a repülő és beértünk a terminálra, már messziről hallottuk a rajongók kiáltozását. Én próbáltam Tae közelében maradni, hogy szükség esetén meg tudjam védeni – néha mintha a rajongók elfelejtenék, mi is az az intimszféra, minden további nélkül lépnek be személyes terünkbe, ezzel sokszor a testi épségünket fenyegetve.

Bár az egyik oldalon fal volt, a biztonságiak mindkét oldalunkat próbálták védeni. Szerencse, hogy Tae mellett mentem, védve belső oldalát, mert valaki a sorból nagyot taszajtott rajta, és ha én nem vagyok ott, ő egyenesen a falnak csapódik. Így viszont én lökődtem a falnak, Tae és a beton közé szorulva.

A biztonságiak egyből ott termettek, hogy megnézzék, nem történt-e nagyobb baj, de ezzel csak azt érték el, hogy nem volt, aki a fanokat visszatartsa, így ők is megrohamoztak minket.

- Hyung, minden rendben? – fordult felém Taehyung, de még mielőtt válaszolhattam volna, fordítottam a helyzetünkön: őt a falhoz szorítottam és a testemmel védtem.

Ahogy elért hozzánk a fanok áradata, éreztem, ahogy a százak ereje nekiszorít a falnak, illetve jelen esetben a fal és köztem lévő Taehyungnak. Hallottam, ahogy rémülten kiáltoznak – ők is látták, ahogy a falnak csapódtam.

Éreztem a vállamban a fájdalmat, ahogy próbáltam ellentartani, nehogy összenyomjanak minket. Oldalra néztem, hogy lássam, a többiek kijutottak-e. Elkaptam Jin hyung aggódó tekintetét, de én csak tátogtam, hogy menjenek tovább – ilyen sikítozás közepette úgysem hallotta volna a kiáltásom. Amint visszafordultam, összeakadt a tekintetem az alattam meghúzódó Taehyungével, aki aggódva méregetett – látta rajtam, hogy fájdalmaim vannak.

- Yoongih – nézett fel rám megrémülve.

- Ne félj, kijuttatlak innen – préseltem kicsit közelebb hozzá magam, majd az őrök segítségével, oldalazva sikerült kijutnunk. A manager már nagyon aggódott értünk, épp a biztonságiakkal vitatkozott, hogy csináljanak már valamit.

A kis fiaskó után végre elindulhattunk a hotel felé, ahol elszállásoltak bennünket a fellépések idejére. Az autóban Tae árgus szemekkel figyelt, Jin hyung pedig egyfolytában azt kérdezgette, jól vagyok-e, hol fáj, mennyire fáj. A manager ragaszkodott hozzá, hogy megnézessük a vállamat, de lebeszéltem róla. Csak pihenni akartam.

***

- Rendben. Három szobát kaptunk – tért vissza a managerünk a kulcsokkal. – Jungkook és Taehyung velem alszik, Seokjin Yoongival, Namjoon, Hoseok és Jimin pedig megkapja a harmadik szobát.

- Hyung! Nem lehetnék én Sugával? Végtére is miattam sérült meg, az a minimum, hogy vigyázok rá – kérlelte Taehyung.

- Hát… Ha Yoongi nem bánja – fordult felém.

- Nem, nekem mindegy, csak pihenni akarok – vetettem oda, de közben majd kiugrott a szívem örömömben.

- Rendben. Akkor Jin, alszol velem és Jungkookkal?

- Persze, mehetünk.

Végre elfoglalhattuk a szobáinkat és kaptunk néhány órányi pihenő időt is, mielőtt elkezdenénk készülődni az estére. Én bedőltem az ágyamba és szinte azonnal el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy valami vagy valaki a vállamra nehezedik, majd át is ölel. Résnyire nyitottam a szemeimet és láttam, ahogy Taehyung az oldalamhoz bújik, majd fejét a nyakamba fúrta. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen ott volt a saját ágya, akkor miért az enyémbe bújik? Na, nem mintha zavart volna. A szívem megint őrült vágtába kezdett, és már nem tudtam visszaaludni. Csak feküdtem a plafont bámulva, és közben Tae haját tekergettem ujjaim között, miközben ő lassan álomba merült.