Másnapos szerelem - 1. rész

Cím: Másnapos szerelem - 1. rész
Páros: Yoongi-Taehyung
Korhatár: +18
Írók: Yoki (Yoongi), Yeolli (Taehyung)

Yoongi POV

Fansign. Ülés órákon keresztül. Mosolygás, társalgás, firkantás. Nem tartozik a kedvenceim közé. De legalább mellette ülhetek…

***

- Ahh… hyungh, keményebben – csuklott el hangja az élvezettől.

- Ahogy akarodh – válaszoltam levegő után kapva, majd lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, mire nagyot nyögött.

***

- Hyung! Hyung! – bökdösött valaki oldalról.

- Igen, ahogy akarod – meredtem magam elé.

- Tessék? – kérdezett vissza egy női hang, amire viszont már felébredtem nappali álmomból.

- Öh… se-semmi, csak kicsit elkalandoztam, bocsáss meg, kérlek – villantottam rá legcsábítóbb mosolyomat, hogy elfelejtse a gorombaságomat. – Nahát, ezt nekem hoztad? – vettem át tőle a kis ajándéktáskát. – Nagyon figyelmes vagy – társalogtam tovább, legkedvesebb formámat hozva.

- Oppa, kérdezhetek valamit? – nézett rám félénken a lány.

- Persze – válaszoltam, miközben aláfirkantottam az albumot és egy képet.

- Igaz, amit a nyelvtechnikádról pletykálnak? – hadarta el, mire felkaptam a fejem. Szegény lány teljesen belepirult a kérdésbe.

- Öh… nos… Erről talán Taehyungot kellene inkább megkérdeznetek – mutattam a mellettem ülőre, miközben idülten mosolyogtam a lányra. Neki erre elkerekedtek a szemei és köpni-nyelni nem tudott a válaszomra. Ahogyan a mellettem ülő sem. V teljesen ledöbbent attól, amit mondtam, és ahogyan mondtam.

- Egy szavát se higgyétek – nevetett fel Taehyung. – Hyung csak viccelt.

- Dehogy, csak az igazat mondtam – feleltem, miközben a lány ledöbbenve odébb állt.

- Hyung – hajolt közelebb hozzám V. – Nem kell túlzásba vinned a fanservice-t – mosolygott tovább, de láttam az arcán, hogy zavarba hoztam.

- Túlzásba vinni? – kérdeztem vissza. – Nem szoktam a fanoknak szemtől szemben hazudni – zártam le a témát, ugyanis jött a következő rajongó. Taehyung próbált visszakerülni a rendes kerékvágásba, gondtalanul mosolyogni, de látszott rajta, hogy azon töri a fejét, mégis miket hordok össze.

Persze ő nem emlékezhet semmire, aminek talán örülnöm kellene, mégis… Csalódott voltam, mikor rájöttem, hogy az az éjszaka csak nekem fordította feje tetejére a világot.

Előző este, megünnepelve Taehyung születésnapját, inni mentünk a csapattal. Persze a managert nem volt könnyű megfűzni, de végül belement, bizonyos feltételek mellett. Először is: ő maga is elkísért minket. Másodszor: mértékkel fogyaszthattunk csak alkoholt.

Arra viszont egyikünk sem számított, hogy az ünnepelt nem bírja az alkoholt. Taehyung elég hamar kiütötte magát, amitől csak még mosolygósabb és bújósabb lett. Végül nekem kellett segítenem kicipelni az autóig, ahol mellé ültem be. Hazaúton viszont egészen megváltozott a viselkedése…

Leghátul ültünk, a többiek már rég bekómáltak, mikor megéreztem a combomon V kezét, ahogy egyre feljebb és feljebb kíváncsiskodik, végül megállapodott az ölemben. Magam sem tudom miért, de engedtem neki, majd azt is hagytam, mikor finoman masszírozni kezdett.

Mire visszaértünk a dormba, teljesen feltüzeltük egymást, így végül a mosdóban kötöttünk ki. Senkinek nem tűnt fel a hiányunk, hiszen mindenki fáradt volt, így aludni tértek, míg én V-t vetkőztettem a fürdőben…

Csodálatos éjszaka volt. Sosem éltem át még ahhoz hasonlót, mint akkor. És mindezt egy férfival… az egyik csapattársammal… a barátommal…

És ő ebből semmire sem emlékszik…

***

A fansign után mindenkinek megköszöntük a kemény munkát, összepakoltunk és indultunk vissza a dormba. A többiek előbb értek ki az autóhoz, így befoglalták a jó helyeket. Már csak V és én maradtunk hátra, hogy segítsünk bepakolni a managernek.

- Várj, Tae! – kaptam el a karját, mikor épp be akart szállni. – Majd én ülök oda – cseréltem helyet vele, mert tudtam, hogy nem szeret középen ülni. Így én ültem középre, Taehyung pedig az ablak mellé ülhetett.

Amint hazaértünk, segítettünk felcipelni a rengeteg ajándékot, amit kaptunk, majd a manager elköszönt tőlünk, így egyedül maradtunk. Mindenki azon volt, hogy minél előbb ágyba kerülhessen, ugyanis másnapra egy hosszú táncpróba volt tervbe véve.

Sorra ment mindenki fürdeni, voltak, akik párosával. Ez egyáltalán nem szokatlan, hiszen sokszor van úgy, hogy idő- és vízspórolás miatt együtt fürdünk. Leszámítva engem… Most viszont nem tudtam kihagyni a lehetőséget. Elkaptam Taehyung karját és magammal cipeltem.

- Hyung, hova…?

- Gyere, fürödjünk le gyorsan, hogy ágyba dughassalak – vonszoltam magam után a fürdőbe. Épp csak a szemem sarkából láttam, hogy a többiek nagyon érdeklődve vizslattak. – Jajj, ne gyerekeskedj – kaptam le róla a felsőjét. – Mintha még nem láttalak volna meztelenül – segítettem le nadrágját is. Miután megfosztottam ruháitól, amit csendben és teljesen megszeppenve tűrt, betoltam a zuhany alá, ahová hamarosan én is követtem. – Gyere, segítek megmosni a hátadat – vettem ki a tusfürdős flakont a kezéből.

Nagyot dobbant a szívem, hogy hozzáérhettem a bőréhez. Mélyen belélegeztem tusfürdője illatát, hogy sose felejtsem el, majd segítettem neki lezuhanyozni. A törölközés kicsit lassabban ment, mert mindig akadékoskodott, de csak meggyőztem, hogy én ezt is jobban csinálom. Végül – mintha csak egészen véletlenül tenném – egész az ágyáig kísértem, ahol még be is takargattam és jóéjt puszit is kapott. Ezen is csak nagyokat pislogott.

- Jóéjt, TaeTae – mosolyogtam rá, majd hagytam, had aludjon.

- Azta! Nem vagy semmi – állított meg az ajtóban Namjoon. – Én is kapok? – mutatott arcára.

- Hagyjál már! Nem vagyok jótékonysági szervezet – vetettem oda neki, majd otthagytam, hogy én is aludni térjek.

Taehyung POV

Sok mindenre számítottam az életemben, de arra biztos nem, hogy Yoongi hyung ennyire figyelmes lesz velem egyik napról a másikra. A legmeglepőbb az egészben, hogy sosem volt vele rossz kapcsolatom, sőt, ha belegondolok mindig is egész jól kijöttünk, de a hirtelen figyelem, amit most rám szentel teljesen összezavart.

Tegnap este inni mentünk, hogy ünnepeljünk, és az biztos, hogy kicsúszott a kezem alól az irányítás. Sosem ittam még ennyit, pláne nem addig a pontig, hogy bizonyos részekre ne emlékezzek egyáltalán az estéből. Halvány képekre emlékszem, érintésekre, de valahogy nem tudom behatárolni az érzéseket. Viszont rég éreztem magamat ennyire feltöltődöttnek és… kielégültnek?

***

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki a fejemet simogatja és gyengéden kelteget.

- Csak öt perc még – nyöszörögtem, miközben a másik oldalra fordultam.

- Ezt mondtad fél órája – ismertem fel Yoongi hangját, miközben továbbra is simogatott, most már letévedve a vállaimra. Mosolyogva kinyitottam a szememet, majd felültem.

- Minek köszönhetem ezt a rendes bánásmódot? – kérdeztem két ásítás között.

- Jobban örültél volna, ha manager hyung ébreszt téged? – kérdezett vissza vigyorogva, majd felállt. – Siess inkább, mindjárt indulnunk kell – hagyott ott.

Hümmögve indultam a fürdőszobába, hogy gyorsan elkészüljek. Mikor a pólómat vettem fel, a tekintetem megakadt a hátamon, pontosabban a lapockámnál lévő lilás folton.

- Ez, de fura, nem is emlékszem, hogy beütöttem volna a hátamat – motyogtam magamban.

- Hyung… siess már! – zavart meg Jungkook.

- Oh, hogyne, persze… gyere be – szóltam ki. Jungkook félkómáson besétált a fürdőbe, és nyűgösködve elővette a fogkeféjét. – Mennyire voltam vészes a tegnapi fansignon? Szerinted észrevették, hogy másnapos voltam? – kérdeztem.

- Nem hiszem, hogy annyira vészes voltál – vonta meg a vállát. – De ha jobban belegondolok, mindannyian eléggé nyúzottak voltunk. A fanok így is azt fogjak hinni, hogy ki vagyunk merülve, nem hiszem, hogy sejtenék.

- Igazad van – merengtem el.

- Siessetek már! – hallottam meg Yoongi hangját kintről.

- Hyung mostanában nagyon rád van szállva. Valami rosszat csinált és azt próbálja jóvátenni? – nézett rám kérdőn Jungkook.

- Gondolod? Én nem hiszem. Biztos csak a megnyerő személyiségem – vigyorogtam rá, miközben kinyitottam az ajtót és szembe találtam magamat az említett személlyel.

- Na persze – hallottam meg Jungkook horkantását.

- Készen vagy? – nézett rám kedvesen Yoongi, mire nyeltem egy nagyot. Mi ez a nagy törődés hirtelen?

- Hát persze – mosolyogtam rá. Nem mintha panaszkodnék, jól esik, hogy végre nem csak keményen bánik velem. Nem hiába mondjuk állandóan, hogy a tagok közül ő az, aki eléggé szókimondó és ránk szól, ha valami nem jó.

***

Este 8-ra már minden végtagom remegett a fáradtságtól, de a gyakorlásnak még nem volt vége.

- Még egyszer, srácok! Eléggé össze-vissza vagytok a második felében a dalnak, ezen még dolgoznunk kell – mondta a koreográfus.

- Mit követtem el előző életemben, hogy ezt érdemlem? – nyöszörögtem, miközben felálltam, hogy beálljak a helyemre. Hirtelen egy kéz fogta meg a karomat, és segített felállni.

- Van egy-két ötletem – vigyorgott rám Yoongi.

- Bele tartozik egy kard, gonosz király, aki megöli a feleségét, aki a nővérem? – kérdeztem.

- Egy másik dráma inkább, ahol túlságosan ragaszkodtál a főszereplőhöz, és feláldozod magadat, mikor rájössz, hogy a féltestvéred meg akarja ölni a másikat. – Wow, nem is gondoltam, hogy ennyire érdekelte a sorozat, amiben szerepeltem.

- Gyertek már! – szólt oda Namjoon. Kihúztam a karomat Yoongi kezéből és beálltam a helyemre.

Oké, elismerem, nagyon jól esik, hogy ennyit törődik velem, de miért? Valami változott, de nem tudok rájönni, hogy mi. Csináltam valamit? De mit? Csak nem elmondtam? Nem, nem lehetséges, annyira hülye még részegen se lehetek.

***

- Csirkét akarok enni – döntötte el Jimin, miközben hazafelé mentünk.

- Én rament! – vágtam rá.

- Kő-papír-olló?

- Mehet! – fogadtam el a kihívást.

- Kő… papír… olló! – nyújtottuk ki egyszerre a kezünket. Kő. A harmadik után már a többiek is beszálltak.

- Legyen csirke – szavazott Jin.

- Ah, inkább ramen – mondta Hoseok.

- Én is rament akarok – szólt közbe Yoongi. Meglepetten néztem rá. Meg mertem volna esküdni, hogy csirkére fog szavazni.

- Tudjátok mit, legyen inkább mind a kettő – mondta Namjoon. A szemeim még mindig Yoongit vizslatták, aki visszatért a telefonjához. Megráztam a fejemet.

- Túl fáradt vagyok, azért képzelődöm – motyogtam magam elé.

- Hm, fáradt vagy? – nézett rám kérdőn Jungkook. – Tegnap is Yoongi hyung segített neked fürdeni, biztos jól vagy? – Éreztem, hogy a fejem totál vörösre vált, ahogy eszembe jutott a tegnapi közelsége Yoonginak. Na, az meg pláne.

- Ah, ugyan, csak a szokásos – legyintettem.