Gyakorlás teszi...

Cím: Gyakorlás teszi...
Páros: Seokjin-Jungkook
Korhatár: +18
Író: Yoki




Seokjin POV

- NG! Álljunk le! – szólt a rendező. – Seokjin! Próbálj meggyőzőbb lenni! El kell hitetned velünk, hogy megőrülsz ezért a lányért; hogy már az őrületbe kerget; hogy nem bírod tovább, ha nem lehet a tiéd – magyarázta.

- Értem! Bocsánat! Megpróbálom újra – hajoltam meg. Újraindult a zene, én pedig próbáltam összeszedni magam és meggyőzően alakítani az őrült szerelmest. Becsaptam a szekrényajtót és nekilöktem a lányt, majd megtámaszkodva mellette, próbáltam úgy nézni rá, mint aki megőrül érte.

 - Állj! – hallottam újra a rendezőt. – Nem! Még mindig nem látom, hogy megőrülsz érte! – Ha tudná, hogy kiért őrülök meg igazán… - Álljunk le! Mára ennyi elég volt; holnap innen folytatjuk. Pihenjetek! Köszönöm mindenkinek a kemény munkát!

Ezek után nagyon rossz kedvvel indultam átöltözni, amit a többiek is észrevettek.

- Mi a baj, hyung? – veregetett hátba Jungkook. Megremegtem az érintésétől, bár ő ezt már nem vette észre.

- Semmi. Csak bánt, hogy miattam nem tudtunk haladni – panaszoltam.

- Ne aggódj emiatt. Majd otthon segítünk! Gyakorolhatsz rajtunk – szólt hozzá Taehyung is.

- Hát… nem is tudom – pillantottam félve a legkisebb felé, aki épp akkor vette le pólóját, mire nagyot nyeltem.

- Ugyan már! Ne legyél ilyen! Az a dolgunk, hogy segítsünk egymásnak – jött oda Namjoon is, majd hátba veregetett biztatásképp.

- Rendben – egyeztem bele. – Kösz, srácok.

Ezek után kicsit nyugodtabban ültem be az autóba. Délután még volt egy rövid próbánk, majd mehettünk haza pihenni. Gyorsan vacsorát főztem a fiúknak, míg ők elfoglalták magukat. Csendben vacsoráztunk, mikor Taehyung megszólalt:

- Vacsi után segítünk, hyung – fordult felém. – Addig fogunk próbálni veled, amíg nem megy tökéletesen.

Ezen kicsit meglepődtem, mert nekem teljesen kiment a fejemből a dolog.

- Öh… rendben – pislogtam nagyokat.

Vacsora után mind a nappaliban gyűltünk össze "korrepetálásom" céljából.

- Kezdjük Sugaval – lökte elém Namjoon az említettet. Eljátszottuk a jelenetet, de még én is éreztem magamon, hogy nem volt az igazi. Nem igazán tudtam Yoongiról elképzelni, hogy nagyon akarnám őt, hiába pillogott rám aranyosan.

- Hát… Talán próbáljunk ki valakit, aki kevésbé férfi – szólalt meg Heosok. – Tae, te jössz! – vigyorgott rá.

- Hé! Kikérem magamnak! Én is tudok férfiállat lenni, ha akarok – ellenkezett V.

- Tudom, de egyébként olyan kis cuki vagy – gyűrte az arcát Hopi.

- Ahh… Jó – egyezett bele Tae.

Elölről kezdtük az egészet, de a végeredmény ugyanolyan siralmas lett.

- Ahj, hyung! Szedd össze magad – szólt rám Mone.

- Bocsánat – sajnálkoztam. – Pedig nagyon igyekszem – néztem rájuk kétségbeesetten.

- Akkor marad a legkisebb – tolta elém Kookot Jimin. – Hátha vele jobban megy – vigyorgott rám. Én erre nagyot nyeltem és félve vizsgálgattam a fiatalabbat.

Namjoon, mint kijelölt rendező, elkiáltotta magát, hogy "Felvétel!", megadva ezzel az engedélyt.

Finoman löktem a kisebbet a beépített szekrénynek, majd finoman mellé támaszkodtam.

- Ahh… Hyuuung! – nyavalygott. – Légy már férfi! – lökött rajtam egy kicsit. – Tudom, hogy ott van benned a férfiállat – kacsintott rám.

Bántotta a büszkeségemet, amit mondott. Én igenis férfi vagyok, még ha sokszor lehercegnőznek is. Ő pedig főleg ne gondolja már rólam, hogy nem vagyok elég férfi! Na, majd én megmutatom neki…

A szemébe néztem, majd gonoszul elmosolyodtam.

- Elölről! – szólt közbe Nam.

Vettem egy mély levegőt és megvártam, még ez az új érzés eluralkodik rajtam: birtokolni akartam végre. Őt, és csakis őt.

Nagyot löktem rajta, majd hirtelen a feje mellé csaptam a kezem, mire kicsit összerezzent, és egyre közelítettem felé az arcomat.

- H-Hyungh – lehelte, mikor már egészen közel voltam. – M-Mit csinálsz? – Kezét erőtlenül a mellkasomnak nyomta. Csak elmosolyodtam, majd a többiek felé fordultam, akik tátott szájjal bámultak.

- Mi-Mi az? – kérdeztem meghökkenve, amiért így bámultak.

- Csak… Ez… - dadogott Namjoon.

- Ez király volt, hyung – segítette ki a leadert Heosok.

- Köszi – vigyorodtam el. – Végre rájöttem a dolog titkára.

- És mi az? – kérdezte izgatottam Jimin.

- Nem árulom el – vigyorogtam tovább.

Az este további része csendben telt el, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy Jungkook sokszor elkalandozott. Többször is összeakadt a pillantásunk, mire ő elpirult és elkapta a fejét. Én ezen csak mosolyogtam. Lehet, hogy megmozgattam benne valamit?

A másnapi forgatás sokkal jobban ment. Végre rájöttem, hogy játsszam el az őrült szerelmest. Csak őt kellett elképzelnem magam elé.

Sokkal elégedettebb voltam mikor visszaértem a dormba. Végül úgy döntöttünk, hogy pihenés gyanánt leülünk és közösen megnézünk egy filmet. Én egész idő alatt Kookot figyeltem, akin látszott, hogy nagyon töri a fejét valamin.

Jungkook POV

Nem értettem semmit. Mik ezek az érzések? Miért miatta? Egyszerűen nem értettem ezt az egészet; nem értettem magamat. Azóta a pillanat óta egyfolytában rajta járt az eszem. Ahogy nézett rám. Ahogy közeledett felém. Ahogy elmosolyodott. Sosem láttam olyan… perverz mosolyt.

Mindent összekevert bennem. Azon kaptam magam, hogy zavar, amiért azt a csajt löki a szekrénynek a forgatáson. Miért felé közeledik? Miért rá néz úgy? Miért nem lehetek én?

Mikor leültünk filmet nézni, még az volt a tervem, hogy jól szórakozom, de a gondolataim hamar elkalandoztak. Újra ott találtam magam a szekrénynek passzírozva, ahogy Jin szorosan hozzám simul. Azon gondolkoztam, helyes-e, hogy ilyeneket érzek; hogy iránta érzem ezeket. Csak bambultam magam elé és fel sem fogtam, mi folyik körülöttem.

Hirtelen szorítást érzetem a csuklómon, majd az a valaki felrántott ültömből.

Nem tartott sokáig, míg rájöttem, ki az elkövető. A sötétben is megismertem a sziluettjét. Jin a szobája felé húzott, miközben hallottam Taehyung hangját mögülünk.

- Hyung, hová mentek?

- Csak meg kell beszélnem valamit Jungkookkal. Nem tart sokáig – szólt, vissza sem nézve.

Én csak engedtem erejének, ahogy szinte berántott maga után a szobába, majd csattant az ajtó, én pedig az ajtóra felkenve találtam magam. Nem mertem megszólalni. Nem tudtam, mit mondhatnék.

- Mi a baj Kook? – hajolt közelebb. – Min töröd ennyire a fejecskéd?

Eddig is ilyen csábító volt az illata? Vagy csak becsavarodtam? Önkéntelenül is felé mozdultam, egyre fogyasztva az amúgy is kevés távolságot közöttünk.

- Mondd el, mi a baj, hátha segíthetek – lehelte ajkaimra.

- Te – sóhajtottam, mire megint úgy mosolyogott. Egyszerre volt ördögi és perverz.

- Hiszen nem tettem semmi rosszat – suttogta még mindig közel számhoz.

- De. Mert így nézel rám. És így mosolyogsz. És ilyen vagy. És az illatod… - Mindezt szemrehányásnak szántam, de annyira elgyengültem attól, ahogy rám nézett, hogy nem volt semmi éle a mondandómnak.

- Igen? – Felemelve államat kényszerített arra, hogy szemébe nézzek. Próbáltam elfordítani a fejem, de ő csak annál szorosabban tartott. Sose láttam még őt ilyennek – leszámítva a legutóbbi, hasonló helyzetet. Mikor alsó ajkával elkezdte az enyémet simogatni, menekülőre fogtam a dolgot. A kilincsért nyúltam, de ő gyorsabb volt. Elfordította a kulcsot a zárban, majd ajkai közé vette azt. – Ha ki akarsz jutni, meg kell szerezned – próbált tisztán beszélni.

Nekem csak egy célom volt: kijutni ebből a szobából, minél előbb. Nem azért, mert nem kívántam őt… épp ellenkezőleg… És nagyon jól tudtam, hová vezethet ez az egész. Ahhoz viszont, hogy szabadulhassak, vészesen közel kell kerülnöm hozzá. Megacéloztam a szívemet és az akaratomat, és közelítve hozzá, próbáltam a szájából kilógó részre koncentrálni. Ha azt elkapom, talán kijuthatok ebből az egészből. Persze nem vagyok hülye, nem akartam biztatni őt azzal, hogy ilyen közel merészkedem, de tisztában voltam vele, úgysem hagyná, hogy a kezemet használjam. Az túl egyszerű lett volna. Már éppen elértem a hűvös anyagot alsó ajkammal, mikor eltűnt a kis tárgy és nagyot koppant a padlón. A hűvös érzését pedig felváltotta egy sokkal forróbb.

Ahogy Jin két keze közé zárva arcomat masszírozta ajkaimat övéivel, már nem érdekelt annyira a kulcs, és a zárat, a kilincset, a szobát és a kint ülőket is teljesen elfelejtettem. Megint csak engedtem erejének, ami teljesen porba tiporta akaratomat. Végül én voltam az, aki bebocsátást kért nyelvéhez, amit azonnal meg is adott. Mindketten felsóhajtottunk az érzéstől, ahogy nyelveink összeölelkeztek.

Seokjin POV

Ahogy megéreztem bőrét a bőrömön, nem tudtam tovább játszani a megértő, tisztelettudó hyungot. Megint csak őt akartam. Birtokolni akartam. Tudatni vele, hogy nem akarom, hogy valaha is máshoz tartozzon. Ahogy mélyült a csók, a kezeim úgy fedezték fel egyre bátrabban felső testét. Végigsimítottam hátán, hasán, oldalán, végül megszabadítottam a zavaró ruhadarabtól.

Éreztem, ahogy teljesen átadja magát nekem; hogy bármit megtenne nekem, és én bármit tehetnék vele. Miután leügyeskedtem felsőjét, két karját nyakam köré fonta, úgy csókolt tovább. Ahogy nyelve a nyelvemhez ért… egyszerűen megőrjített. Szorosan öleltem magamhoz, mintha magamba akarnám olvasztani. Kezem végigkúszott a hátán, finoman végigsimítva gerince vonalát, majd becsúszott nadrágjába és ráfogott fenekére, mire belenyögött a csókba. Nem bírva magammal, gyorsan kibontottam nadrágjából, és messzire száműztem az anyagot.

- Ahh… hyungh – lehelte számra. – Várjh, túl sokh… a ruha rajtad – nyelt nagyot mondandója közben, majd pólóm után nyúlt, én pedig engedtem neki.

- Mi ez a sietség? – kérdeztem azért meglepve. – Azt hittem, minimum győzködnöm kell majd téged.

- Nem tudod, mióta vágyom rád. Nem tudok tovább várni – magyarázta gyorsan, miközben már a nadrágomtól próbált megszabadítani. – Én próbáltam. Nagyon igyekeztem, de te tehetsz mindenről – nézett a szemembe szemrehányón.

- Én? – kérdeztem halkan, meghökkenve.

- Igen – térdelt le elém. Csak akkor vettem észre, hogy megszabadított a nadrágomtól és alsómtól is. – Mert olyan jó. Illatod. Van – nyomott csókot minden szónál férfiasságomra, mire nagyot sóhajtottam. – És mert megőrjítesz azzal, ahogy rám nézel – csókolt a hegyére. – Akarlak téged, hyung – nézett fel rám, majd egész hosszomat szájába vette, mire nagyot nyögtem.

Nem tudom, hogy történhetett, de úgy éreztem, most ő birtokol engem. Ahogy újra és újra szájába fogadott és ütemesen dolgozott rajtam, hajába túrtam és úgy irányítottam mozgását. Néha mélyebben magamra húztam, mire megéreztem torka kezdetét. Hihetetlen érzés volt. Alig bírtam magammal.

Azonban nem így akartam véget vetni ennek, így felrántottam magamhoz és újra az ajtónak passzíroztam, teljesen hozzá simulva. Ahogy összeért merevedésünk, újra felnyögött, és nekem ez volt az utolsó csepp a pohárban. Miközben ajkai után kaptam, felemeltem egyik lábát, szabad kezemmel pedig bejáratánál köröztem, és egyik ujjamat belé is vezettem, mire összerezzent, de nem engedtem neki, hogy elváljon tőlem. Egyik kezével vállamhoz kapott és erősen szorította azt, még másikkal hajamba túrva kapaszkodott. Mikor már két ujjammal készítettem elő, még erősebben fogta vállamat.

- H-Hyungh… várj egy kicsith! – bújt nyakamhoz, ahogy levegő után kapkodott.

- Ígéremh, nemsokára jobb lesz – haraptam meg finoman nyakán a bőrt.

Ollózó mozdulatokkal próbáltam tovább lazítani, majd éreztem, mikor elértem prosztatáját, aminek hangot is adott. Nagyot nyögött fülembe, és szinte lökte magát kezemhez még több élvezet reményében.

Ahogy ajtónak döntötte fejét, én végigcsókoltam ádámcsutkáját, egészen álláig, majd vissza, végül kulcscsontjával kezdtem játszadozni. Továbbra is hangosan nyögdécselt az élvezettől.

- Ahh… hyungh… minh… mindjárth… - nyögött hangosabban, és nekem ennyi elég is volt. Kihúztam ujjaimat, majd egy pillanatra leengedtem a lábát, hogy előkeressem a síkosítót. – Nn… neh… ne hagyj itth – kapott utánam. Láttam, alig tud megállni lábain, így gyorsan kivettem a fiókból a tubust és visszaléptem hozzá.

- Csak ezért mentem – mutattam fel a kelléket, majd ki is nyitottam és bekentem vele teljes hosszomat. Behunytam a szemem egy pillanatra a hűvös érzésre, majd mikor kinyitottam, megragadtam Kookot. – Kapaszkodj – szóltam rá, mire engedelmesen nyakam köré fonta karjait, én pedig az ölembe kaptam. Hátát az ajtónak támasztotta, ahogy teljes súlyával rám nehezedett. Kicsit megemeltem és hozzá igazítottam magamat, majd elkezdtem lassan befelé nyomulni.

- Ahh… a-ahh… - nyögött fel fájdalmasan. Én erre megálltam, bár még messze voltam attól, hogy kitöltsem. De csak egy pillanatig bírtam. Annyira hívogató volt a forróság, ami belőle áradt; amivel körülölelt.

- Ezh… ez most fájni fogh, de csak egy pillanatigh – lihegtem nyakának bőrére, majd hirtelen magamra rántottam. Erre szinte már felsikoltott, de hagytam neki egy kis időt, még kipihegte a fájdalmat, de utána lassan mozogni kezdtem benne.

***

Hangos csattanás, majd puffanás hallatszott, mire a fiúk egy emberként rezzentek az ajtó felé, de úgy gondolták, semmi komoly, így visszafordultak a film felé.

Kicsivel később koppanás, majd ismét puffanás az ajtón.

- Hyung – fordult Taehyung Namjoonhoz. – U-Ugye Jin hyung nem bántaná Kookot? – kérdezte a kiszűrődő hangok irányába fordulva.

- Nem, nem hiszem. Miért kérded? – tette az ártatlant a leader.

- Hát… csak olyan, mintha ölnék egymást. Mint akik egymásnak estek – magyarázkodott.

- Igen, így is mondhatjuk – felelte Nam, megsejtve, mi is folyik a szobában. Már az itthoni „forgatáson” is feltűnt neki, de nem gondolta volna, hogy hyungja lépni is fog az ügy érdekében. Úgy tűnt azonban, végre megjött a bátorsága.

A szobából kiszűrődő kiáltásra egyszerre ugrottak meg.

- Mi a fenét művelnek ezek? – fogta a fejét Suga.

- Szerintem csak játszanak – hárított Rap Mon.

- És mégis mit? – kérdezett vissza Suga. – Papás mamást?

- Hát… végül is – vigyorgott Mone.

Tovább nézték a filmet csendben, de Taehyung sokszor pillantott a csukott ajtó felé aggódva. Majd hallották, ahogy a kilincs zörög.

- Tisztára, mint egy horror filmben – suttogta Suga.

- Hyung – fordult Tae megint leadere felé. – O-Olyan, mintha valaki ki akarna onnan szabadulni.

- Nem. Nem hinném. A legkevésbé sem – mosolygott Namjoon.

Jungkook POV

Ahogy Jin elérte a prosztatámat férfiasságával, megint a kilincs után kaptam, hogy kapaszkodjak valamiben, aminek kevésbé fáj, ha agyon szorítom. Isteni érzés volt. Mint amikor már annyira jó valami, hogy sírva tudnál fakadni tőle.

Régóta vágyakoztam már Seokjin után. Túl régóta. A figyelemáradat, amivel felém fordult mindig is, a kedvesség, a törődés egy idő után átfordított bennem mindent, amit addig a szerelemről és a párkapcsolatokról gondoltam. Aztán rájöttem, hogy ez az egész lehetetlen. Hogyan is lehetne lehetséges? Hiszen ő a barátom, a társam. Sosem működne.

Így aztán elnyomtam magamban mindent, mert fontosabb volt a barátsága, mint az, hogy az én hormonjaim mit is akarnak. És ez működött is, egészen addig, amíg ő nem lépett…

Minél többször érte el azt a pontot bennem, egyre kevésbé érdekelt, hogy odakint ülnek a többiek; hogy mindketten férfiak vagyunk; hogy nem szabadna ezt tennünk. Csak ő volt fontos. Az, hogy engem akar, hogy miattam lüktet úgy, ahogy; hogy miattam sóhajtozik.

- Ahh… Kookh… már nem bíromh sokáigh – nyögte nyakhajlatomba.

- Cs-Csak mégh… még egy kicsith Jinh – válaszoltam hasonlóképpen, mert már éreztem, hogy közeleg a vég. Bár a gyönyör már így is majd szétfeszített, de még élvezni akartam kicsit.

Seokjin POV

Ahogy nyögdécselt, miközben csípőmön egyensúlyoztam kezeimmel megtartva, a végletekig felizgatott. Átléptem azt a határt, ami elválasztja a tudatomat az állati énemtől, és már csak a kielégülést hajszoltam. Mindkettőnk kielégülését.

- Nh… Nem megyh – nyögtem egy nagyot, majd belé engedtem nedvemet, mire nagyot sóhajtott.

- Hyungh! Abba ne merd hagyni – karmolt végig hátamon, és még szorosabban fogta át csípőmet lábaival.

- Nem terveztemh – vigyorogtam önelégülten. Így hát löktem rajta még néhányat, mélyen, elérve pontját, hogy ő is átélhesse azt a gyönyört, ami az előbb nekem megadatott.

- Ah… Ji-Jinh… Ahh – nyögte nevemet, és éreztem, ahogy elönti hasfalamat élvezetével. Ahogy hátra dőlt, miközben elélvezett, láttam kipirult arcát, vörösre szívott ajkait, és megint elvesztem. Hiába élveztem ki az utolsó cseppig ezt az élményt, újra felizgatott orgazmusának látványa, ezért tovább mozogtam, még mindig kőkeményen lüktetve benne.

- Neh… Hyungh! Állj leh egy kicsith! Kérlekh – nézett rám könyörgőn, de nem tudott meghatni. Túl nagy hatással volt rám.

- Nem megyh. Túlságosan izgató vagyh – kaptam ajkai után, hogy elnyeljem nyögéseit. Így hát, meg sem állva, ott folytattam, ahol „abbahagytuk”. – Jungkookh – néztem rá pilláim alól – olyan gyönyörű vagy, amikor elélvezel. – Közben fülcimpáját izgattam nyelvemmel, de erre a mondatomra nagyot nyögött, ami csak tovább tüzelt. Éreztem, ahogy előző élvezetem folyik ki belőle minden egyes lökésemnél. Addig hajtottam a gyönyört, míg az végül utol nem ért. Hangos nyögés kíséretében élveztem belé másodszor is az este folyamán, bár ő talán ennek tudatában sem volt.

Látszott rajta, hogy már fogalma sincs, mi történik körülötte. Valószínűleg, ha a nevét megkérdeztem volna, arra sem tudott volna válaszolni.

Miután segítettem neki a tisztálkodásban, jobban mondva én letisztogattam, ő pedig csak bambult maga elé, felkaptam a karjaimba és befektettem az ágyamba, majd mellé feküdtem, és hamarosan el is nyomott minket az álom.

Reggel hangos kopogtatásra – vagy inkább dörömbölésre – ébredtünk.

- Hyung! Nyissátok ki! Fürdenék! – hallottam Suga hangját az ajtón kívülről, amint döngeti azt.

Lassan kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam az alsónadrágomat, mert este még erre sem volt erőm, majd kinyitottam az ajtót neki. Ő csak végigsöpört a szobán mérgesen, majd amilyen gyorsan jött, úgy távozott is.

Még nagyon korán volt, így visszafeküdtem Kook mellé, nem törődve azzal, hogy Suga mit láthatott. Szegény… vajon hol töltötte az éjszakát? El is felejtettem, hogy kizártuk.

Amint virradni kezdett, felkeltem, és próbáltam Jungkookot is felébreszteni. Apró puszikat nyomtam arcára, szemére és homlokára, mire mocorogni kezdett.

- Hyung? – nyitotta résnyire szemeit. – Hagyj aludni – hessegetett el. – Csak öt percet még.

Én ezen csak kuncogtam, majd összeszedtem a cuccaimat, hogy indulhassak mosakodni.

- Rendben, de csak amíg lezuhanyozok.

A fürdő előtt összetalálkoztam Nammal.

- Hallom, jó volt a buli nálatok este – haladt el mellettem, bennem pedig megállt az ütő. – Örülj neki, hogy Tae nem robbantotta rátok az ajtót a nagy aggódásban. Azt hitte, ölöd Kookot – nevetett fel, majd magamra hagyott. Én csak magam elé meredve végeztem a reggeli teendőimet, és valami megoldáson törtem az agyam. Mit fogunk mondani a többieknek? Erre gondolhattam volna előbb is… De… azt hiszem, ez mindent megért – mosolyodtam el, majd visszamentem a szobába, hogy felébresszem Kookot is.

Gyorsan reggelit készítettem a fiúknak, amíg Kook is lezuhanyozott, majd ahogy még álmosan botorkált ki a konyhába, Taehyung azonnal megtalálta őt.

- Kook, jól vagy? Minden rendben? – forgatta kezei között, hogy mindenhol alaposan szemügyre vehesse.

- M-Miért ne lenne? – kérdezte Kook meglepetten.

- Hát… hallottunk tegnap este egy-két dolgot hyung szobájából.

- Tessék? – merevedett le Kook.

- Mondtam, hogy papás mamást játszanak – haladt el mellettük Suga, mire Jungkook felé kapta riadtan fejét.

- Mi?

- Jajj, hagyjátok már őket – szólt rájuk a leader. – Ha egyszer ők durván szeretik… - Erre mindenki felé kapta a tekintetét, és onnantól kezdve valahogy senki nem tette szóvá, ha puffanás hallatszott az ajtó mögül.

- Hyung! Mit fogunk mondani a többieknek? – kapott el Kook a konyhában estefelé.

- Semmit – feleltem nemes egyszerűséggel.

- Semmit?

- Igen. Semmit. Csupán annyit, hogy mostantól, ha bármit gyakorolni kell, azt veled fogom tenni – kacsintottam rá, mire nagyot nyelt.

- Bármit? – kérdezte félősen.

- Igen – villantottam rá egy vigyort. – Akármit. Szóval? Van kedved gyakorolni? Például megnézhetnénk, mennyire visszhangzik a táncterem, ha csak ketten vagyunk – hajoltam ajkaira mosolyogva.

- De… De te nem is szeretsz táncolni – lehelte számba.

- Érted feláldozom magam. Hiszen gyakorlás teszi a mestert – zártam le a „vitát” és ajkait egy csókkal.